Tegnap hazafelé annyira depressziós érzés kerített hatalmába, hogy még nagyon. Nem is értettem. Aztán rájöttem, hogy csak a hormonok. De annyira érzelmi mélyponton voltam, hogy csak sorozatot tudtam nézni, és az útközben vett chipset zabálni, miközben azon keseregtem, hogy kövér vagyok és pattanásos az arcom.
Aztán megnéztem a Continuum második évadának második felét, és a végére jobban éreztem magam. Erőt adott, hát ilyen furcsán működök én.

ma reggel meg kurvára eláztam

amúgy semmi bajom nincs. mármint tényleg. kicsit kevés ebben a hónapban a pénzem, meg unatkozom melóban, meg ilyen apróságok, de amúgy minden szép és jó és rájöttem, hogy amikor a fiú azt mondja, hogy szevasz anyuka (ugye már vagy három négy órája együtt vagyunk, vagy mondjuk több napja) akkor valójában azt akarja mondani, hogy szeretlek anyuka, és amikor ezt megmondtam neki, hogy szerintem ezt jelenti amit mond, csak mosolygott helyeslően.