Tegnap este volt az Egyetemi Napok zárónapja, és egy apró kis ötlettől eltekintve ha ütnek sem lett volna kedvem kimenni. Szóval nem is mentem.

Egyszerűen 9kor már olyan állapotban voltam, hogy már a sorozataimat sem volt kedvem megnézni. Szóval felmentem a fiú szobájába, vittem magammal könyvet és nekiálltam olvasni még egy kicsit. 11kor elaludtam, és egy cseppnyi rossz érzés sincs bennem.

Tovább mögött hiszti a szabotálásról.


Aztán ma ahogy olvasgatom a híreket, hogy a fiatalság kiábrándult ésatöbbi furcsállom, hogy nem arra jutottak, hogy legszívesebben őrjöngenének a dühtől, csapkodnának, ha nem ez a szerencsétlen szétkúrt ország lenne az otthonuk elhúztak volna már most a picsába, de 5 év múlva, ha nem zárják le a határokat, akkor a szülőkkel együtt lépnek le innen, de legalábbis csak egy kicsit azért na, nem kiábrándultak, hanem frusztráltak azért lehetnének a fiatalok. Nem gondolom, hogy én rossz helyzetben lennék, nem lesz milliós autóm, medencém se valószínűleg és annyi pénzem sem, hogy összefogjam a Gizi néniket, hogy legalább valamiből meg tudjanak élni és értelmet is adjon az életüknek (ne bassza meg őket a NAV ha mákos sütit akarnak sütni és eladni), szóval erre se lesz sose pénzem, de amúgy nekem nem olyan rossz. Én nem is azért panaszkodom, mert nekem rossz lenne az életem, kilátástalan a munkavállalásom, mert még itt sem az.
Hanem az az undorító propaganda és hazugság és logikátlanság és egyértelmű hatalommánia és igazságtalanság és megpróbálják letolni a torkomon, hogy ez demokrácia és nekünk jobb lesz és véletlenül sem fogunk ... alatt élni. Mert mi jobban teljesítünk. (és csak amíg ezeket írom, félek, hogy majd jól megkeresnek és kirúgják az apámat is, mert a lánya ilyeneket gondol, a facebookon nem merek lájkolni egy kissé panaszkodó cikket, hát hol élek?)

Hát én csak tehetetlenül őrjöngök, mert stadion kell, pető intézet nem (és még a megmentését is úgy állítják be hogy a kezdetektől így tervezték), könnyített abortusz nem kell (keresztény ötvenes férfiak kardozzanak ellene, véletlenül sem orvosok és nők), de a nő maradjon otthon szüljön 4 gyereket, kussoljon és akkor a férje nem veri, nyomtassunk több pénzt és akkor mindenki gazdag lesz (gratulálok pöttyös fenék), büntetlenül lehallgathatunk mindenkit, és az a tanár, aki oktatni akar, az meg szabotálja a nemzeti csodát, alapos átgondoltság nélkül hozzunk meg minden döntést mert az jó, és tegyük tönkre a bankokat, mert tudjuk hogy a világ akkor jobban teljesít (a történelmet és gazdaságtudományt hagyjuk figyelmen kívül), jah és hát irányítson minden szolgáltatást az állam, mert tudjuk hogy a legjobb gazdálkodó az állam, és azt se felejtsük el, hogyha valamiből sok pénzt akarunk, akkor annak vigyük fel az árát adóztassuk meg, tuti több fog belőle fogyni, és minden ami nem jön össze, vagy esetleg a döntéseket kritizálja, az csakis az imerialista, extraprofitéhes mocskoszsidóbankok, szoclibek.
Nyolcévesen voltak ilyen gondolataim.
"Apa miért nem nyomtatunk, csinálunk több pénzt?"
"Apa, miért volt rossz a szocializmus eszméje? Mindenkinek jutnia kéne mindenből, nem?"
"A gazdagok adjanak a szegényeknek pénzt, és akkor jó lesz"



Á. Minél többet tudok, annál rosszabbul érzem magam.