meg a héten elmentem piano guys koncertre
én nagyon szeretem a komoly zenét, és ha hangszerről van szó, akkor a zongora és a cselló ami fúúúú nagyon szeretek
én nem értek a zenéhez, tényleg nem

de a koncert
én szeretem a srácokat, ezt már kifejtettem
és szeretek egyéb zenéket, nagyon
és amikor ezek a srácok feldolgozzák azokat a zenéket, amiket rongyosra hallgattam, na az még aztán valami

szóval ültem ott a nézőtéren egyedül és 80 percen keresztül csorogtak a könnyek a szememből
nem azért mert sírtam, meg szomorú lettem volna, az is voltam néha, nem ez ettől független volt, nem is értettem

és talán azért volt ez ennyire jó, mert ezek a zenék, ez az egész az enyém, nem azért szeretem, mert valaki megmutatta, vagy valamelyik nem létező vagy sorsrontó kapcsolatomhoz köthető, hanem mert az enyém az élmény
és nos leírhatatlan, kicsit a legelső liskaland élményéhez tudnám kötni a dolgot, vagy mint amikor egy német kis templomban egy keresztelőn énekeltünk a vokállal