remek volt a bál, inkább nem beszélnék róla
másnap nem mentem be dolgozni, még délben is részeg voltam.
azt hiszem megállapíthatom, hogy érzelmileg egy mély mocsok alján fekvő kő alatti féreg atkája vagyok, vagy valami ilyesmi
gátlástalan, érzelmi fertő és még csak azt se tudom mit kéne gondolnom magamról.
a szakdogámat sem fogom befejezni, és ha két hét után találkozom az exfiúval, akkor nekiállok lehúzni egy korsó sört, mert az ivás meg a sírás nem megy egyszerre
arról meg inkább már nem is beszélek, hogy azt hittem talán most izé így megkérdezhetem a vállfafiút, hogy akkor most miafasznincs?
de hát nem volt ott, szóval még a semmin belül is a nagy semmi nincs.
én meg most azt hiszem abbahagyom a fejem hülyeséggel tömködését, ilyen pozitív gondolatok, meg remények, meg a nagy rücskös univerzum fallosza az.
egy idióta fasz vagyok, meg önző is, és azt csinálom, pláne részegen, ami pillanatnyilag nekem éppen jó, aztán meg jól rájövök, hogy ó hagyni kéne mindent a picsába és nem menni emberek közé, mert tökéletesen alkalmatlan vagyok mindenféle társas kommunikációra
másnap nem mentem be dolgozni, még délben is részeg voltam.
azt hiszem megállapíthatom, hogy érzelmileg egy mély mocsok alján fekvő kő alatti féreg atkája vagyok, vagy valami ilyesmi
gátlástalan, érzelmi fertő és még csak azt se tudom mit kéne gondolnom magamról.
a szakdogámat sem fogom befejezni, és ha két hét után találkozom az exfiúval, akkor nekiállok lehúzni egy korsó sört, mert az ivás meg a sírás nem megy egyszerre
arról meg inkább már nem is beszélek, hogy azt hittem talán most izé így megkérdezhetem a vállfafiút, hogy akkor most miafasznincs?
de hát nem volt ott, szóval még a semmin belül is a nagy semmi nincs.
én meg most azt hiszem abbahagyom a fejem hülyeséggel tömködését, ilyen pozitív gondolatok, meg remények, meg a nagy rücskös univerzum fallosza az.
egy idióta fasz vagyok, meg önző is, és azt csinálom, pláne részegen, ami pillanatnyilag nekem éppen jó, aztán meg jól rájövök, hogy ó hagyni kéne mindent a picsába és nem menni emberek közé, mert tökéletesen alkalmatlan vagyok mindenféle társas kommunikációra
3 megjegyzés:
Mint zugolvasó, aki időnként ideír, félve írom: ideje lenne megbocsátanod magadnak azért, mert nem léptél ki előbb a rossz kapcsolatodból.
Nem is az exfiúra haragszol te igazán. Vagyis én anno hasonló helyzetben magamra jobban haragudtam, gyengének és butának éreztem magam, amiért nem vettem észre előbb, hogy jobb nekem az ex nélkül.
Mivel csak a blogodon keresztül ismerlek évek óta, nem tudhatom, mennyire írtad komolyan a fentieket, de azért remélem, nem túlzottan. Ne büntesd tovább magadat :(
Csupa jó szándékból: ha beszélgetni szeretnél, nyugodtan rám írhatsz facén, meg minden (vagy a blogon kommentben). Úgy sejtem, nem fogsz, mert nem vagyunk olyan bizalmi kapcsolatban, de ha kell pár jó szó a sok önostorozás között, akkor nyugodtan.
Jaj nagyon cuki vagy :) köszönöm
valójában tudom én hogy jobb az ex nélkül, bár sose gondoltam volna arra, hogy azért vagyok most ennyire az alján, mert haragszom magamra, hogy nem hamarabb léptem ki
pedig.. nem egy rossz gondolat
Megjegyzés küldése