2014. december 2., kedd

failure is not an option

Ma meg azt is csináltam, hogy bementem a zh-ra, amiről azt hittem 10:15-kor kezdődik az óra időpontjában, de kiderült, hogy 10:00-kor kezdődik, és 20 perces az egész.
szerencsém volt, hogy 10:10-re már bent voltam, és hogy tulajdonképpen a szakdolgozatomból kérdeztek (adatokkal támasszam alá az országok közötti egyenlőtlenséget.. oh sweety, you don't want that), úgyhogy mint egy főnök lenyomtam 10 perc alatt az egészet
aztán meg reggeliztem meg átnéztem az anyagot a következő zh-mra
és most hazajöttem, hogy tanuljak a holnapi zh-mra meg írjam a szakdolgozatom

és egyetlen dolgot akarok most: egy hentes egy geciéles bárddal vágja ki a hátam fájó pontját, huss és pöcc, vagy valaki masszírozzon meg, a lapockám és a gerincem között napok óta, de már lassan én állok neki a klopfolóval.

meg még annyi volt vasárnap este, hogy depis voltam, mert mindenki posztolta az adventi koszorús párommal képeket, és nekem ugyan volt gyertyám hozzá, meg is vannak számozva meg minden, de ha abban az állapotomban meg kellett volna gyújtanom az egyiket, akkor lehet egyből fel is gyújtom mondjuk a parkettát vele, az ex csinálta és amúgy is szar. szóval inkább csak jobbra néztem, és megláttam az én adventi formációmat: két teás bögre, egy pohár víz meg egy pohár a három gyökerező levélkémmel. tökéletes az lett volna, ha közébaszok egy teamécsest, nesze neked advent

de ma hazajöttem, szépen leporoltam a dohányzóasztalt és kiraktam az adventi gyertyákat. egy akadály megvolt (duplazh), jövőhéten a szakdolgozat emlékére is gyújtok egyet, aztán utána jobb szívvel nézek majd rá. addig meg hátat fordítok neki. égjél. nesze

a szeretet ünnepe. az bazdmeg

Nincsenek megjegyzések: