Ma szétboncoltam egy kacsát. Tegnap este egy órán keresztül azt tanultam a youtuberól, hogyan kell felboncolni a kacsát. Szerintem ahhoz képest, hogy először csináltam, elég jó mellét sikerült kanyarintanom.

Aztán meg az is történt velem, hogy elértem a teljes alját mindennek. Az egész létezésemnek. Nem szeretném részletezni mennyire az alját. Hál istennek a robotpilótám, Bandi vigyáz rám.
Olyat sikerült megállapítanom, hogy elhagyott a világom, és meg kéne próbálnom felhívni, hátha akkor visszajön.

De aztán amikor azon túltettem magam, egészen nem is tudom felszabadultam. Találkoztam az exfiúval, és arra jutottam, hogy nem hogy most nem vagyok belé szerelmes, hanem nagyon nagyon régen voltam maximum. És ez viszont elég jó 'arra jutás' volt.

Aztán még a sohanemvoltfiúnak is írtam, hogy boldog karácsonyt, meg hogy éppen felboncoltam egy kacsát és milyen büszke vagyok rá. meg mizu vele. épp elragadott a szeretet ünnep heve. aztán meg legszívesebben elsüllyedtem volna. három hónapja nem beszéltünk én meg közlöm vele, hogy szétmarcangoltam egy kacsát. gratulálok. magam elé képzeltem ahogy a kis pálcika figura andi szétver a fejemen valamit. kill me. now.
azóta se látta az üzenetet, ha valakivel nem akarok beszélni és sem szoktam megnézni az üzenetet.
kill me. please.

jah amúgy a karácsony a családdal most különösen jó volt szerintem. minden volt ami kellett, minden elkészült ahogy kellett, minden ajándék jó volt, ahogy kellett.
szóval most egészen jól vagyok.