Mindjárt hányok az izgalomtól.

Vagy a dupla presszókávétól.

okos vagyok

ez a pillanat is eljött

Felmondtam. *

Máltára költözök másfél hónap múlva.

Nem hiszem, hogy lett volna az életemben ehhez hasonló lépésem.
Felmondtam a munkahelyemen, ahol négy éve dolgoztam és kisebb nagyobb megszakításokkal végig élveztem és imádtam.
Elhagyom a várost, amit imádok a lelkem mélyéből.
Hátrahagyom a családomat. Anyát és apát, akik olyan szikla szilárdsággal állnak mögöttem minden körülmények között, mint a föld a talpam alatt. Sőt jobban.
A barátaimat, akiktől a napjaim sokkal szórakoztatóbbak.
A lakásomat, ami akármennyire is barlang, szeretek.

És összeköltözöm a fiúval, egy másik országban, úgy hogy nekem még nincs melóm. Ehhez nekem most olyan szörnyekkel kell megküzdenem, amik nagyon mélyem belém vannak ivódva (ugye a mindenki elhagy végül a gecibe, amit ugyan már szinte teljesen kiirtottam, de azért mégis, meg az hogy én sosem hagytam, hogy ne legyen csak egy támaszom, például saját állásom, az hogy az úgymond teljes önállóságomat feladom, még ha valószínűleg pár hétről is van szó, amíg találok melót, értitek én nem így működök). Mi az, hogy nem én keresem meg azt a pénzt, amit én fogyasztok el.
De már van D tervem is a melóra, úgyhogy kétségbe esve nem vagyok. Még.


Rengetek mindent kell elintézni addig.
Meg amúgy is. Itt hagyni mindent.

A tervem az, hogy egyszer majd hazajövünk. Mert az itthon az itt van.
Majd nyilván lesz poszt arról is, hogy miért is megyünk el (mert egyáltalán nem a pénz miatt és abszolút nem azért, amiért állandóan rinyálok, hogy otthon szar a társadalom).

*és nem is sírtam, pedig tökre azt hittem, hogy fogok, mondjuk biztos hogy valamikor fogok :D

gyógyíttatom magam

Tegnap voltam orvosoknál.

Orrász:
A pillanat, amikor kiderült, hogy nincs homloküregem. Meg amúgy is nagyon fura az arccsontozatom, nem volt valami sérülésem?
De a problémát megtaláltuk, a doki mindent elmagyarázott, vagy fél órán keresztül, mutogatta az arckoponya CT-men hogy mi hol van bedugulva, hol rendellenes, mit fogunk csinálni.
Meglátjuk, hogy a spré segít-e, ha nem akkor műtét.

Lábász:
Valószínűleg van egy fluxukondenzátor szakadásom/repedésem valamim. Hajlítgatta a lábam arra jutott, hogy műteni kell. Nem sürgős, de térdtükrözésre lesz szükség. Várhatunk még egy kicsit hátha magától meggyógyul, de ha pechem van, akkor nem fog.

Na meg az volt még, hogy tegnap megnéztünk négy részt a magyar Konyhafőnökből. És meg kell, hogy mondjam, szerintem jó lett. Milliószor jobb, mint a Mesterszakács vagy mi a fene.
Aztán meg azt csináltuk, hogy amikor jött egy feladat, akkor megállítottuk és elmondtuk, hogy mi hogyan oldanánk meg.
Én a disznónyelvvel és a dagadóval bajban lettem volna.
De az nagy élmény volt, hogy amikor jött a polip, akkor egyrészt elmagyarázták a versenyzőknek, hogy hogyan kell megpucolni, másrészt, amikor kitaláltam, hogy én mit csinálnék, és utána rákerestem hasonló receptre, kiderült, hogy valójában létezik.
Pedig életemben nem főztem/sütöttem még polipot.
Két verzió is volt a fejemben, az egyik a mangós polip valami körettel (a köretet nem dolgoztam ki), és az egyik legjobb étel, ami készült szintén ilyen volt. A másik az gránátalmás saláta lett volna, grillezett polippal, és egészen hasonló létezik.
Szóval ez tök nagy élmény volt.

Amúgy kitaláltuk azt is, hogy fogunk csinálni Mistery Box challenget. Ez annyiból áll, hogy én összeállítok egy alapanyag listát, akár meglepő nem gyakran használt alapanyagokkal (pl. polip, hal, mangó) megveszem, és hazaviszem, és akkor ott helyben kell valamit főznie L-nek, ha nehéz alapanyagról van szó, akkor az elején nyilván engedélyezett az internet (meg akár lehet hogy közben is), vagy éppen fordítva és ő hoz nekem valamit és nekem kell megcsinálni.
Nekem az a célom, hogy ez csináljuk ilyen társasági eseményként, hogy megjönnek a barátok, nekiállok főzni és addig ők elvannak, aztán közösen megesszük, amit csináltam.

Hétvégét kellene erre találni, de hát majd valamikor csak sikerül.

Jah és a héten megyek lábászhoz is, és orrászhoz is. Van már időpontom, rengeteg pénzembe fog kerülni.
És tegnap voltam a nődokinál, és tök jó érzés volt valahol, hogy megvédett, kiállt értem (talán ez a jó megfogalmazás) és fél órát kiabált a laborral, hogy ilyen eredményeket nem küldünk ki. Az volt a papírra írva, hogy eredmény negatív, ismétlés javasolt. Aminek laikus szemmel 12 évad Grace klinika után semmi értelme, de legalább a dokinő sem látta semmi értelmét. Szóval ott még lesznek köreim.

Rogue One

Na akkor a Star Warsról. Most jött ki az új előzetes a Rogue Oneról és túl sok kommentet olvastam, ami teljes baromság és mellé egy kicsit azért még primitív is.
Szerintem nem meglepő, ha azt mondom magamról, hogy én rajongó vagyok. Nem emlékszem az első sokkra, amikor megtudtam hogy Darth Vader Luke apja, annyira kicsi voltam, amikor először láttam. Halványan rémlik, hogy apa felvette kazettára a munkahelyén és hazahozta és valami szivárványos logó volt az egyik sarokban.
Emlékszem, hogy télen nyáron StarWarsosat játszottunk, ha meleg volt, akkor a Tatuinon, ha hideg és hó, akkor a Hoth bolygón. Gimiben, amikor tervezni kellett egy tárgyat, aminek meg kellett csinálni a keresztmetszetét, a kiajánló brossúráját, akkor én a fénykardot választottam. Volt aki egy tálat. Én lerajzoltam a keresztmetszetet, megszerkesztettem, hogy megfelelő helyen legyen a kristály, aminek köszönhetően működik.
Ezek mellett nem vagyok elvakult, hardcore rajongó, nem olvastam az összes könyvet, nem tudom az összes hajónak a nevét, vagy az összes mellékszereplőnek. De azt állítom magamról, hogy nekem ez az eposz fontos, a részemet, a lényem alapjait alkotja, tehát nyilván szeretem és emellett megfelelő kritikával fordulok felé. Szerintem. A hetedik részről megvan a véleményem, azt majd esetleg máskor.

Nade mi történik a trailerben. Mindig is tudtuk, hogy honnan vannak a tervrajzok, amikkel meg lehetett támadni a Halálcsillagot. Lázadó kémek szerezték meg és adták az életüket érte. Nagyjából az első rész első jelenete az, ahogy Leia betáplálja az adatokat R2D2-nak. Szóval tudjuk.
És akkor jönnek a kommentek ezerrel emberektől, akik nem tudom mit néztek, miért vannak felháborodva, hogy "Nem kell még egy halálcsillag!" Lenézőn, mintha mindent tudnának a világon. Nagyjából három perc kell ahhoz, hogy valaki feldolgozza, hogy ez egy előzmény lesz. A negyedik rész előzménye. Ami azzal kezdődik, hogy ellopott tervrajzokat akar a birodalom visszaszerezni.
Nem is értem. Ez olyan mintha megmutatnám, hogy hogyan kell babgulyást csinálni, aminek az elején azzal kezdek, hogy kell a pörkölt alap és azt kell aztán felönteni vízzel (de nem magyarázom el, hogy hogyan készül, csak tudjuk hogy kell). Tök jó, mindenkinek tetszik, tudjuk hogy van pörkölt, a videó elején el is mondom, hogy hát igen előtte meg kell csinálni a pörkölt alapot. Aztán valaki megnézi a pörkölt alap elkészítésének videóját, amit a babgulyás után készítek el, veszek fel. És fel van háborodva, hogy milyen fantáziátlanul főzök, megint pörkölt alap, már a másik videómban is az volt, csak ismételni tudom magam. Emberek!

A kommentek másik fele pedig arról szól, hogy miért már megint egy 16 éves lány a főszereplő. Az egy dolog, hogy a trailerből és a képek alapján nekem se szimpatikus a csaj, de hát igazából Daisy Ridley sem volt az, aztán mégis mennyire jó lett végül.
Mondjuk az, hogyha valakinek azzal van baja, hogy egy nő a hős a filmben, ott már olyan értékrendbeli eltérések vannak hozzám képest, amiket nem tudok megérteni. Miért ne lehetne egy nő a hős, miért ne lehetne fiatal, vagy hisztis, vagy gyenge. A hunger games trilógiában pontosan azt szerettem, amit annyian utálnak, hogy mit szenvedett ennyit Katniss. Szerintem azok, akik ezen vannak felháborodva, annyira kevés empátiával lehetnek megáldva, hogy elképesztő. Az ember, ha rossz dolog történik, szenved, az ember, aki önként jelentkezik egy vérfürdőre, hogy mentse a húgát, az szenved, az ember, akinek ölnie kell, mert rátámadnak az életére az, ha egy kicsit is normális, legalább az első alkalommal kihányja a reggelit. Mert nem normális dolog az ölés. Akit élőben közvetítenek, hogy húszan próbálják meggyilkolni, az még ha túl is éli, sokkos állapotban van, szenved, rinyál és utálja a világot. És ezt nagyon szépen megmutatták. Nade eltértünk a tárgytól.
Szóval nem látom be, hogy attól, hogy egy nőnek vaginája van, egy pasinak meg pénisze, nem lehetne ugyanolyan ügyes, talpraesett, erős sok esetben, mint egy férfi.
Ez most nagyon sztereotip lesz, de látom magam előtt a kétfajta kommentelőt, aki ilyeneket ír: vagy szét van pumpálva az agya is a súlyzóktól meg mindenféle szerektől, de képtelen lenne lefutni egy rövidebb távot, ha az élete múlna rajta se, vagy a kanapén fekszik sörhassal állandóan, és lehet, hogy tömegéből adódóan, ha rám ülne, mozdulni nem tudnék. De egy olyan nő, mint akit a trailerben láttunk (érzés szerint állandóan menekülnie kellett, izmos, hatékony, gyors) bármikor legyőzné ezeket, de legalábbis ügyesebben tudná ellopni a tervrajzokat a birodalomtól.
Ha pedig az a baj, hogy nem tudja a színésznő jól eladni a dolgot, az már a filmkészítés problémája, nem pedig az, hogy nő a hős. Nagyon utálom ezt a hozzáállást. (És szeretném hozzátenni, hogy azt is, ha nem tesznek különbséget nők és férfiak között, mert az meg simán csak hülyeség, én szülni tudok, a bátyám, haverom, pasim pedig jó eséllyel könnyebben emel fel egy nehéz szatyrot, tévét, autót mint én, meg egy férfi nélkül nem is tudnék szülni).

A másik pedig szerintem a női társadalomnak (tinédzserlányoknak) igenis borzasztó nagy szüksége van olyan női példaképekre, szerepekre, akik erősek, hősök, okosak és a többi.
Nekem világéletemben azok a karakterek voltak a példaképeim, akik erős nők voltak, boldogultak önmagukban is. De ez annak köszönhető szerintem, hogy a műfajok, amiket olvasok, nézek és szeretek, nem vetik meg általánosságban a női hősöket (Gyűrűk Ura, a filmben nem jött elő annyira, de emlékezzünk Eowynra, aki egyedül legyőzte az egyik Gyűrűkirályt). Talán pont azért mert sci-fi, fantasy amivel a legtöbbször találkozom, ami pont arra épít, hogy egy nem létező társadalmat ír le, valami olyat, amivel kitalálva jobb, másabb a világ. És ezek a másabb világok karakteresen elkülöníthetőek a miénktől, ha a nők szerepét megváltoztatjuk a saját társadalmunkéban betöltött szerepétől.
Szóval szerintem szükség van olyan erős szerepekre, amikkel lehetőség van egy-egy problémás időszakban azonosulni (ver az egyik szülő, nem szeret viszont a gimis szerelmem, belekeveredtem valami csúnya dologba, kiutáltak az osztálytársak mert pattanásos a fejem, megfogdostak a villamoson). Nekem erőt adtak (még ha az egyetlen problémám az is volt tinédzserként hogy nem szerettek viszont). Mert ha összehasonlítom magam abban a szerencsétlen állapotban, amikor éppen nem szerettek viszont mondjuk Eowynnal, őt se szerették viszont. És lefeküdt sírni a padlóra, vagy beleugrott egy sziklából a tengerbe, mint Bella? Nem, fogta magát és lagyakott egy csomó orkot meg kinyírta az egyik Nazgult. És akkor már sokkal könnyebb reggel felkelni, és bemenni suliba, még ha nem is szeretnek viszont, mintha előtte mondjuk azt gondoltam volna, hogy ugyanmár Bella is csak sírt folyamatosan, ezt kéne csinálnom nekem is.
Nem vagyok benne biztos, hogy érthetően írtam-e le ezt a gondolatsort. De Szerintem szükség van ezekre az erős női karakterekre. És ha úgy lehet őket becsempészni a tinédzserlányok fejébe, hogy a StarWars előzményfilmben női hős karakter van, akkor mi is a baj vele?


Én nagyon örülök ennek a filmnek. Szerintem végtelenül érdekes, hogy mi történt a két trilógia között, hogyan működnek a lázadók, hogyan működik a galaxis társadalma a Birodalom idejében. A trailer pedig meggyőzött, lehet belőle jó film is. Őszintén megmondom, hogy ha nem Star Wars lenne, akkor is örülnék egy űrben játszódó lázadókról szóló film trailerének, ami ennyire igényes. Szerintem.

Tudjátok mi a kurva jó még?
Kiülni a tavaszi napsütéses parkba olvasni Asimovot, úgy hogy mellettem a fiú Harry Pottert olvas.
Meg jégkrémet enni közben. Meg egymás hátának dőlni.
Na ez kurvajó.

Szóval tanulság, olyan embert találjatok magatok mellé, aki szereti azt csinálni amit ti. Mert az nem adja, hogy én szeretnék olvasni a másik meg labdával rugdos, hogy de csináljunk már valamit.

a főzésről

Tudjátok mit imádok csinálni?* Mondjuk gondolom nem lesz nagy titok, de most ki is fejtem, hogy miért. Főzni. Imádok főzni. Meg néhány főzéshez kapcsolódó emlékemet is leírom. Lehet, hogy hosszú poszt lesz.

A főzés nekem olyan, mint egy tánc. Ritmusa van, íve van, dallama van.
Legelső emlékem a főzéssel kapcsolatban az, hogy nagyszüleimnél vagyunk (nem az ufós hanem a másik) és a kamrában mosogat nagymamám és pedig ülök a pulton, és imádok bent mindent. A lisztet, a fonott kosárban a tojásokat, a zsíros bödönt. Gondolom előtte főztünk is, de arra nem emlékszem. A következő, hogy megcsinálom életem első maggi kocka levesét, a következőnél már használok fűszereket.
Aztán az, hogy megsértődök nagymamámra, mert megcsinálta helyettem a zöldségcsomó kötözését, és hogy én így sose fogom megtanulni, hogy hogyan kell.
Aztán az, hogy megcsinálom 11-12 évesen a mézes krémest, amit egy fél napig sütök, mert anya csak karácsonykor és húsvétkor csinál. Meg a babgulyást nem sokkal később bográcsban, mert az is ritkán volt.

Most hétvégén másfél óra alatt megvolt a mézes krémes, pedig nem egyszerű.
Főzés közben gondolkodni kell, előre tervezni a következő lépésedet, sorrendet felállítani. Nem mindig kerülök bele abba az állapotba, amikor táncolok a konyhában, de amikor igen, akkor minden gördülékenyen megy, akkor oka van minden mozdulatnak, ki van számolva, hogy egyik kezemmel felteszem a polcra a sót, a másikkal leveszem a borsot és egy pillanatra sem esik ki a ritmusból. Amikor ilyen vagyok kívülről nővérem szerint úgy nézek ki, mint akit feltekertek másfélszeres gyorsaságra.
Tudom mi a következő lépés, tudom mennyi idő kell még a húsnak, hány percig lobogjon még a víz. És közben tanulok, ha túl sokáig tart, amíg megfő, akkor tudom, hogy kisebbre kellett volna vágnom, vékonyabbra.

Imádom, hogy vannak szabályok, amiknek az ismeretében a furcsa ízekből a végére remekmű lesz. Imádom amikor valami újat teszek össze, és amikor megkóstolom tűzijáték van a számban, az ízek buliznak egymással. Imádom, ahogy serceg a hús, ahogy a besamel besűrűsödik, ahogy frissességet kap az étel a citromtól, ahogy a sajt ráolvad a szendvicsre, ahogy a vaj minden finomabbá tud tenni. Imádok kipróbálni új dolgokat, eszközöket,  elsajátítani új technikát, titkokat, megtanulni új ételeket, fűszer kombinációkat. 

És imádom, amikor a végén leülünk enni és mindenkinek ízlik, amit csináltam. Szeretem (ezt nem imádom, csak szeretem), hogy a végén és közben a meleg vízben elmosogatom a már nem szükséges eszközöket.
Az egész egy könnyed tánc, aminek a végén eszünk egy jót. Koncentrálni kell, kiüríti az agyam. Olyan mint a festés, minden ecsetvonásnak céljának kell, hogy legyen. És én minden receptben tudni akarom ezeket az célokat.

Imádok főzni. És a legjobb, hogy ezt megtudom osztani valakivel, aki szintén szeret főzni.

* beszélek hozzátok, mert hátha van itt olyan, aki úgy várja a posztokat mint én nővérem esetében :)

öööö

Megvettem a sütőmet. Dárgább volt mint indokolt lett volna, tekintve, hogy reményeim szerint a lakásból hónapok kérdése (1-2) és kiköltözöm. De nembaj, van rá három év garanciám, szóval még ha albérletben is lesz, akkor sem nagyon lesz vele gond (vagyis de szívás, de hát istenem).
Viszont addig örülök, és a tisztes neve: Madam de Pompadour.

Meg összeírtam, hogy hány orvoshoz kéne elmennem (hat). Nem örülök neki. Egyrészt drága lesz, mert államira szerintem nem megyek többet (például gerincológushoz, hogy hallgathassam egy szál melltartóban, hogy a dokinak is fejlesztőnek kellett volna lennie, akkor dolgozhatna ilyen csinos lányokkal (WTF, ez csak később jutott el az agyamig), meg hogy tanultam volna meg járni, meg állni rendesen akkor nem fája a hátam, meg a lábam, meg amúgy se főzzek meg takarítsak 6 órát, nem ez a munkám, akkor meg mit aggódok, hogy ennyi munka után nem bírok a farokcsontom miatt felállni... és akkor menjek vissza ehhez még a térdemmel)

Merthogy a síelésnél megsérült a térdem, reméltem, hogy csak valami húzódás, de csak nem múlik és fáj a térdem, ha kinyújtom, ha behajlítom, ha behajlítás után kinyújtom, ha kinyújtás után megpróbálom behajlítani.

Másrészt meg tök szar hogy egy merő roncs vagyok.

Az orrászhoz is mennem kell, mert szerintem emiatt fáj a fejem is egyre többet (nyilván öndiagnosztika, de elképzelem, ahogy az orrom, meg az mellékorjáratok tele vannak ezzel a nyálkás izével, aztán nem tud szellőzni az agyam, vagy valami ilyesmi. biztos meg kellett volna tanulnom orrot fújni (mondjuk az megkaptam már, hogy levegőt venni kellett volna megtanulnom).

Meg hétvégén megtudtam a nagymamámtól két dolgot.
Az egyik hogy van valami pap: Akárki atya, akinek stigmái vannak (a kezén meg a lábán is) és gondolom emiatt ő közel áll Istenhez, és megjósolta ez az Akárki atya 10 éve, hogy Európában lesz egy hosszú 17 éves háború és egy magyar politikus fogja megmenteni Európát. Értjük.

A másik, hogy a Föld egy büntetőbolygó (!!!), amire azért küldik a többi bolygóról a lelkeket, hogy vezekeljenek, mert előző életükben (!) rosszat tettek, és ha már eleget szenvedtek, akkor utána majd engedik elhagyni a földet.

Na mondom zsír. Később gondoltam bele, hogy ha már hisz a lélekvándorlásban (amivel amúgy semmi bajom, szerintem az egyik legpozitívabb spirituálisabb vonal, meg kényelmes is), akkor miért pont ezt az ágat választotta. Még gyűjtöm az érveket, hasonlatokat, hogy mi lenne ha esetleg nem így gondolná. (abba most nem mennék bele, hogy ez mennyire végtelenül káros). Remélem nem azzal fogja megmagyarázni, hogy ezt miből veszi, hogy beszélt Istenkével, vagy a küldő bolygójával, hogy már csak pár évet kell szenvednie aztán hazamehet. Mert azzal nem tudok érvelni.

Szóval amúgy azon kívül, hogy szinte mindig fáj valamim, minden fasza. Csak valamiért most kicsit haragszom a világra. (Biztos kinyírtam egy egész fajt előző életemben, ugye és most kapom a megérdemelt büntetést, vagy nem tudom.)

Na közben sikerült kideríteni, hogy a sütőm végérvényesen elromlott, vehetek másikat.
Ez azért lesz remek, mert az olyan sütő, amit szeretnék az többszázezerbe kerül, de nyilván a Barlangba nem fogok ilyet venni. De nyilván szükség van arra, hogy legyen egy sütőm, szóval a kérdés az, hogy egy albérlőnek milyen sütő ami megfelel.
De így jelenleg már csak két dolog maradt a lakásban amit a lakással vettem. A két konvektor. Meg a mikró. Azt ki kéne baszni a picsába. Meg elhozni valahonnan egyet megnézni, hogy tényleg a mikróval van-e para vagy az egész lakás elektronikájával (ha így kell ezt egyáltalán mondani).
Hát ezek mind olyanok, amiket jól meg kell csinálnom mielőtt kiadom a lakást.

na már

amúgy kicsit kezdem unni, hogy meg kell magyaráznom, hogy miért nem akarok inni alkoholt. úgyértem sokat.
1. nem kívánja a szervezetem
2. kétszer igen nyugtalanító körülmények mellett hánytam (egyszer túl sokat ittam (de nem annyit), de másnap háromszor hánytam, máskor meg három sörtől kellett kiadnom magamból a finom lazacot, de úgy hogy aludtam és fel kellett kelnem annyira rosszul voltam) - biztos gyomorfekélyem van
3. a fasz akar másnapos lenni
4. érzem, ahogy csúnyát tesz a szervezetemmel

és nem, nem terhes vagyok bassza meg. de tényleg meg kell részletesen indokolnom, hogy miért nem akarok töményet inni?

mondjam azt hogy tisztító kúrát tartok? antibiotikumot szedek? miért nem elég annyi, hogy nem szeretnék, nem kívánom.

na.

Tegnap volt nálam a kéményseprő meg tűzhely szerelő is.
A kéményseprő végre megmondta, hogy hova kéne a kikúrt kéményajtót tenni (merthogy valaki keciokosan befalazta, mielőtt megvettem a lakást), de hogy mégis hogyan keressek rá az interneten, azt már nem tudta. Kéményajtókészítő? Kéményajtó kőműves? Mindegy, már közelebb vagyok ahhoz, hogy ne basszanak meg, ha egyszer jön olyan, aki figyel is rá, hogy helyesen legyenek a dolgok. Meg legalább mondta, hogy nem látja a dolgot veszélyesnek, mert jól szellőzik.
A gáztűzhely szerelő meg fél órát szenvedett azzal, hogy ki tudja egyáltalán nyitni a tűzhely tetejét, kalapálta, feszegette. Aztán mondta, hogy a fluxuskondenzátor romlott el, szóval 14 ezer lesz, ha talál alkatrészt. A sütő meg amúgy 4+ éve nem volt megmozdítva a helyéről, szóval olyan undorító volt, ahogyan annak csak lennie kell.

Aztán elmentem squasholni is. Ma meg úgy érzem mintha a jobb oldalam érzéstelenítve lenne és remek a kezem az egéren. Menni akarok megint.

Meg akkor háborgok kicsit még arról, hogy azt hiszem én élek egy másik valóságban.

és azt meséltem, amikor egy hónapja fiatalító arckezelést akartak nekem ingyen felajánlani telefonon?

mélyen belül sírok*


* valójában még nem, tök fiatal vagyok

noss

Amúgy meg az is volt, hogy tök részegen előadtam, hogy szeretnék összeköltözni (a már többször említett nem akarok bőröndből élni problémám miatt), mert hát amúgy sem lakunk gyakorlatilag külön, csak az két külön helyen történik meg.
Szóval jól előadtam, aztán utána három négy napig tök kuss volt az egészről, én nyilván nem hoztam fel a dolgot*, aztán tagnap átküldtem egy lakást, ami teszik. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy este együtt nézegettünk lakásokat, hogy hova szeretnénk költözni.
Na most ennek két eredménye van:
Nagyon valószínű, hogy idén még nem megyünk külföldre sehova.
Meg kell javítani a lakásomban minden elbaszott dolgot, hogy ki lehessen adni.

Ja meg nyilván nagyon furán érzem magam, mert hát nem az van, hogy logikus az összeköltözés (amúgy az, de én ezt inkább akarom, mint logika), és hát ez mégis ilyen lépés meg minden.
Nyilván gyanítom ennek eredményeként álmodtam ma meg azt, hogy szakított velem, mert berúgtam valamikor nagyon.


*emlékszünk ugye az exfiúszeretlek_deénmostjövökrá_hogyénmegnem-re

hát bazdmeg, azt hittem a kommodor után nem jöhet ma jobb

De amúgy meg tényleg, ki a faszom ez a habony
vitrin bazdmeg
szépművészeti bazdmeg
képek bazdmeg
ibiza bazdmeg

mi a fasz történik ebben az országban

de tényleg
bazdmeg
lehet hogy kapitalista fasz vagyok, de ház bazdmeg ha valaki valahol megtartja a lakodalmát, akkor bazdmeg fizessen már bérleti díjat, a klik is fizessen bazdmeg terembérletet a önkormányzatnak, ha az ő épületében tart valamit, a önkormányzat is fizessen az iskolának ha ott tart valamit, egy magánember meg kurvára fizessen már bérleti díjat ha a Szépművészeti Múzeumban tartja a lakodalmát. bazdmeg. most akkor az történt, hogy esküvőre kapott a havertől párszázezret a múzeum költségvetéséből? bazdmeg

azt nem értem, hogy akik szerint a magyar reformok működnek, azok így most mit gondolnak, hogy mozog a testük? hogy így mit szednek, nekem is kell, meg melyik valóságban élnek, csináljunk már belőle pénzt, ha már lehet váltogatni a valóságok között..

hát de bazdmeg

ja és bocs amúgy a sok politizálásért, de hát bazdmeg

update: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma viszont azzal válaszolt Juhásznak, hogy mivel a Habony-esküvő 2007-ben volt, a Szépművészeti Múzeum akkori fenntartójánál, Gyurcsány-kormány korábbi oktatási és kulturális miniszterénél érdeklődjön. A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció éppen csütörtökön közölte egyébként, hogy hűtlen kezelés miatt büntetőfeljelentést tesz Baán László ellen, mert Habony Árpád esküvőjét ingyen tarthatták az épületben.

Az még mindig érdekel, hogy ki a faszom ez a habony. mostmár még jobban

Jah azt mondtam, hogy megyek ACDC koncertre, mert illik elmenni rá, mielőtt meghalnak?
Najó, meg mert gecijók. 
Kiderült, hogy mégsem a FooFighters a legdrágább koncert, amin leszek életemben.

rinya

Különben már régóta próbálok írni valamit, de egyrészt semmi nem történik velem, másrészt az estek kilencven százalékában tök jól érzem magam, a maradék tíz százalékban meg frusztrált, ideges, aggódó, stresszelő, hisztis idióta vagyok.
De abban a tíz százalékban legszívesebben feladnék mindent, hagyjatok békén az elvárásaitokkal, (pl. barátok elvárnak egy viselkedést tőlem wtf), a kötelességekkel (gázkészülékek javítása, sütő javítás), emberi kapcsolatokat kell ápolni, de a vége az lesz, hogy mindig én szívok meg engedek, meg erőlködöm, hogy dee ez jó, ne hariii pedig semmit nem csináltam, csak létezek, meg élem a teljesen természtes életem, sose tudom éppen melyik ruhadarabom melyik lakásban van, erőtlen vagyok, semmi nem sikerül, nincs időm mosni, takarítani, normális lakásban élni, agyfaszt kapok attól, hogy két helyen élek, sose vagyok otthon, mert most éppen nincs olyan hogy otthon, a napjaim felében egy olyan lakásban lakok, amit nem szeretem, nem érzem otthonosnak és nincsenek ott a cuccaim, minden nap fel kell kelni dolgozni, nem halad előre az életem, egy csomó mindent kell csinálni, és hát a faszom kivan mindennel, hajat mosni sem tudok, mert sose lehet tudni mikor leszek mondjuk otthon, ahol van jó hajszárítóm, nem akarok bőröndből élni.
De ez csak néha jön elő, általában reggel és este.
Jah és tök beteg vagyok. Nem az a fajta, hogy na akkor nem tudok felkelni az ágyból, hanem úgy minden. Egyszerre kéne hat orvoshoz járnom, de egyikben sem bízok vagy milliókba kerülne, vagy milliókba kerül de nem tudom elérni, csak ha kifizetem a milliókat.

Valahogy az van, hogy tökre nem vagyok magamra büszke semmiért, minden alakalommal amikor hazamegyek a rendetlen lakásomba, akkor haragszom magamra és ideges vagyok, hogy még erre sem vagyok képes.

De igazából pontosan még azt sem tudom megmondani mi bajom van. Ne várjon el tőlem senki semmit.

Tegnap pedig ráborítottam a kanapéra fél liter húslevest. Kurvajóvolt.
Tudjátok miért jó, ha a kanapé szívja fel a húslevest? Mert akkor nem a padló szívja magába és púposodik fel.

Tegnap meg kopogtattak az ajtómon, hogy írjam alá, hogy a kormánynak tényleg küzdenie kell a migráns kvóta ellen. Vagy mit kellett volna aláírnom.
Igazából rohadjanak már meg. Több bajom is van ezzel.
Nincs is kedvem írni róla, szerintem ez annyi helyen problémás és undorító.

szerintem ez szomorú

Amúgy azon gondolkodtam, hogy azok akik szerint Bencsik András normális és bármely kijelentése értelmes, ők vajon mit gondolnak? Úgy általában a világról, meg az ok-okozatokról, meg a logikáról, meg úgy mit gondolnak, hogy mi a jó és mi a rossz.

Néha meg szoktam nézni egy-egy ilyen poszt alatt a támogató kommentek íróit. És gyakorlatilag a fél fizetésem rá tudnám tenni, hogy vagy lehet találni a saját posztjaik alatt olyat, hogy oszd meg és szerencséd lesz, vagy olyat mekkorát rúgott Messi, Magyarország a világ közepe, büszke magyarnak lenni nem fasizmus, az asszonynak a konyhában a helye, az ősi szent föld védelme mindenek felett, a börzsönyben található a föld szívcsakrája, ja és mocskos buzik, romlást hoznak az emberiségre.

Alapvetően az ilyen jellegű emberek normál állapotukban is annyira távol állnak tőlem, hogy csak ha tudatosan keresgélek, akkor jönnek szembe facebookon, való életben meg egyáltalán nem. Kell a halálnak ez a fajta gondolkodás, ahol a magyar népen kívül minden és mindenki a pokol teremtménye.

Az hogy valaki szerint mocskos tanárok egy évben is csak 180 napot dolgoznak, mit hisztiznek, számomra egy befogadhatatlan érv, mondat, szeretnék ezzel az emberrel elbeszélgetni, de azt hiszem több közös pontot találnék egy majommal, mint vele.

Szóval nálam kétféle reakciót tudnak ezek az emberek kiváltani, mélyről feltörő pusztítási vágyat, falhoz az összeset rögtön, és kíváncsiságot, hogy mégis hogyan képesek életben maradni, lélegezni, hogyan nem emészti el őket a saját gyűlöletük minden és mindenki iránt. Hogy egy egészséges társadalomban egy képzett és tapasztalt pszichológus mit állapítana meg róluk.
Ha valaha példa kell egyszer egy könyvembe negatív karakterekről, akkor tudom hogy honnan kell ihletet merítenem. De tényleg, számomra annyira értelmezhetetlenek, ostobák, olyan szomorú hogy ők vannak többségben. Vagy legalábbis ők a célcsoportja a hatalmon levőknek. Akik úgy gondolják, hogy azok a pedagógusok, akik most felszólaltak (köztük a volt tanáraim az első sorokban), csak a fizetésemelésért csinálják, hogy "háborúzni" akarnak.

Még ezzel kapcsolatban az merült fel, hogy volt hermanosként azért rendesen elönt valamilyen érzés. Nyilván a büszkeség is, de még valami. És arra jutottam, hogy ilyen lehet az az érzés, amit azért érzel mert mondjuk büszke vagy a hazádra, a szülőotthonodra? Amikor úgy érzed, hogy valahova tartoztál és tartozol, hogy az ahonnan jöttél, valójában számít kicsit? Vajon ezt érzik azok az emberek, akikről az előbb beszéltem?

Amúgy meg tegnap voltam Imagine Dragons koncerten.
És vegyesen az érzéseim. Alapvetően nagyon király volt élőben hallani őket, de az tény, hogy eléggé iparosmunka volt.

Viszont volt egy pillanat, amikor elővette a magyar zászlót. És már megvolt ugyanez a OneRepublikon is, és ugyanez az Olaszliszkain, meg néha, amikor átvillamosozok a Petőfi hídon és csak nézen a Dunát meg a várat.
Hogy sírni szeretnék, toporzékolni, tombolni. Mert emlékszem, hogy szerettem én ezt az országot, sőt szeretem én ezt az országot, ez az otthonom, és meglepően fáj végignézni az egész pusztulását.