Tegnap megtaláltam a képeslapot amit tavaly nyáron akartam elküldeni a vállfának szülinapjára, mert nagyon sérelmezte, hogy nem köszöntöttem. Ahogy rohantam keresztül a városon, kezemben a lappal valami erkélyről ráfolyt a lapra valami virágból víz, aztán kifújta a kezemből a szél egy pocsolyába. Majd megálltam szépen egy kuka előtt, elmondtam a kis monológomat: it's over, it's so over. majd széttéptem és kidobtam a kukába. Ezt már nagyon rég meg kellett volna tennem, de most volt itt az ideje.
De jól esett. Végtelenül.

Ezt a posztot most nem akarom megírni. Valamiért nagymamám jutott eszembe. Meg a lovaskocsi, meg a.. minden.

Egyetlen vágyam a nyárra, hogy legyen egy hangfalam a lakásba.

vizsgák, színház, taps

Meglett a közgáz vizsgám. Hármas. Király vagyok.

Szeretek színházba járni. A kedvenc műfajom a rock-opera, zenés játék, musical. Az operát, operettet nem szeretem. Énekeljenek benne, de ne mesterkélten.
Kár hogy ritkán jutok el jó éneklős darabra.
De nem is erről akartam írni. Hanem a tapsról.
A taps alatt láthatjuk a színészeket magukat, addig kell tapsolni, amíg ki nem esnek a szerepükből és visszaváltoznak saját magukká. És akkor lehet látni, hogy elégedettek-e az aznapi alakítással, a kedvüket, a köszönetüket a tapsért. Imádom nézni őket, amikor már nem számítanak visszatapsra és kicsit zavartan kacsázva jönnek vissza, már nincs meg a tapsrend, akkor jön ki hogy a színészek közül ki a vezető. Amikor tapsolok, akkor az csak az enyém, akkor ne szóljon hozzám senki. Az az én köszönetem a darabért. Nem ciki sokáig tapsolni. Akkor úgy eltűnik körülöttem mindenki, és csak a színészeket látom. Szeretem a taps alatt nézni a színészek mosolyát.

vizsga, brokkoli, saláta

Az értelmi képességeim fejlődése képekben.

Úgy nézek ki mint egy tücsök. Állnak ki ilyen szálak a fejemből.* Kerestem is rá képet, hogy milyen egy aranyos tücsök.

És erre miért találok baszó tücsköket?

Mindig azt hiszem az internet már nem tud újat mutatni.


*

gépi kávé, csapvíz, pirított napraforgómag

Amikor a vizsgára készülés közben a gépi kávé mellé a csapból származó üvegben tárolt vizet* iszom, akkor nagyon hiányzik egy minőségi kávé egy normális teraszon, hideg üveg ásványvízzel felszolgálva, szoknyában és topánkában.
 Ja és egyetlen sós boldogságom a pirított szotyi.

*A szobában már nem működik a csap, de amíg működött is csak meleg klóros víz jött belőle.

igazi bunkóra ittam magam

Buliban kint cigizek:
-Idejöhetek, nem zavarok?
-Csak ha nem beszélsz hozzám.
Onnantól kezdve ketten szívtuk a ciginket teljes némaságban. Egész jól reagált a srác rá.

Igazából a buliban a vállfával beszélgetve arra is rájöttem, hogy én nem is akarok neki mesélni az életemről.

Nem szeretem ha a döntéseim nem az én döntéseim. Ha korlátozva vagyok, vagy ha azt kell csinálnom, amihez nincsen kedvem.
Mondjuk szerencsém van, mert általában mindenben megtalálom azt, amit szeretek. A tanulásban is. De amikor rámerőltetnek egy találkozót, vagy egy oh. efottot, azt nem szeretem.
És azt sem szeretem, ha a terveim nem működnek. Egyenesen hisztis picsa vagyok, ha valami nem úgy alakul, ahogy annak kell. Semennyire nem vagyok spontán és nem is akarok az lenni. És a legtöbbször kifizetődik, hogy előre megtervezem, de legalábbis utánajárok a lehetséges opcióknak.
Mindig ilyen voltam.

Menjünk el este sörözni. Oké. Találkozunk. És hova menjünk? És azt a negyed órás tétlen ácsorgást, tanácstalanságot gyűlölöm. Az a minimum, hogy ötlettel megyek oda. Ha nem tudjuk mit fogunk csinálni, minek találkozunk.

Reggeli

A múltkor voltam nővéremnél és megcsinálta a híres vajas-telfölös-paradicsoms-sajtos melegszendvicsét, amire elsőként nem mondanám, hogy húdenagyon finom.

Nem tudtam nem folyamatosan arra a melegszendvicsre gondolni, szóval vettem hozzávalókat és második napja azt reggelizem. Reggelizem! Felkelek és megcsinálom magamnak. Istenem dejóis lesz megint a lakásban lenni, ahol nem kell egy szintet mászni egyensúlyozva a hozzávalókkal, hogy aztán a csúnyanézésű takkernénivel harcolva megcsinálhassam a reggelimet.

Jah és a jó reggeli isteni, jobb kedvre derít. Inkább hamarabb fekszem le, csak tudjak reggelizni.

Emlékek őre, gyerekkönyveim és az olvasás

Ellenállhatatlan ingert éreztem este, hogy beleolvashassak az Emlékek őrébe. Hogy a kezembe fogjam az egykor oly megfoghatatlan könyvet, ami olyan sok újat mutatott.

Hosszú eszmefuttatás következik könyvekről, gyerekkori élményekről és a történeteimről, amik elvisznek egy másik világba kicsit pihenni..

a fiú, németország meg a grillezett hús

Szóval, hogy amúgy jót is mondjak a fiúról. Csak akit érdekel.

Vajon a kezdetektől kezdve férfi voltam a facebookon?

Csak sikerült fél órával lecsúsznom a csütörtöki zh-m jelentkezési határidejéről. Vajon így is engednek zh-t írni?
Ennyire vagyok csak balfasz...

Ideje megnézni, hogy mikor mehetek majd záróvizsgázni.

Nagyjából bárhol és bármikor képes lennék elaludni. A dolgok kimásznak a kezeim közül, és sehogy nem tudom megfogni. Ráadásul lenne is egy csomó dolgom.
Valami nem stimmel.

"Ha jól belegondolunk, akkor az előző néhány bekezdés többnyire közhelyeket tartalmaz..."
Közgazdaságtan jegyzet

fuck yeah

Szerintem nekünk nem is lesz ötéves osztálytalálkozónk. Ami szerintem minden kommentár nélkül tökéletesen jellemzi azt a nyolc évet.

Arra amúgy gondoltam, hogy csak itt pesten egy időpontot egy rövid sörre össze lehetne ütni. Akik éppen itt vannak. De aztán
" I sometimes have a feeling I can do crystal meth, but then I think "Hmm, better not." "

Majd ha valakinek eszébe jut. Inkább megcsinálom a vizsgáimat, dolgozom, megszervezek egy kikúrt jó tábort és meglátogatom párszor a fiút Németországban.

Ma a villamosról nagyon nagyon lassan szállt le egy néni, gondolkodtam hogy segítsek neki, de megoldotta, aztán a végén hallottam, ahogy halkan elmormolta: "Ez azz!"

távkapcsolat szépségei

fiú:  megszorongassalak verbálisan?

me:  aham

fiú:  nyönyönyönyönyönyö 

me:  simizni kell a buksimat meg a hátamat

fiú:  mumumunyönyö

éjszakánként a koliban nagyon meleg van

Annyi melóm lenne, hogy kb nem kéne aludnom vasárnapig és talán elkészülnék vele. Bizakodó vagyok ettől függetlenül, mert ha ma csak egy sört iszok meg a fiút itthon köszöntve, holnap hattól nyolcig a koliban még pötyögök és aztán melóban mint a kishülye írom a dolgot, valamint hétvégén amíg a fiú alszik ezt írom, akkor egészen szép kis dokumentációt tudok ahhoz készíteni, amit jövőhéten el kéne kezdeni fejleszteni.
Ahhoz a részéhez, amit meg tudok fogni. A másik az olyan mint egy angolna, amit megpróbálok feltuszkolni magamnak, de sehogysem tudom megfogni és még szar is. *

Bahh

*Milyen undorító és alpári vagyok.

Ma pedig mint a mókus vagy valami dolgozni és liskalandozni fogok. Imádni fogom.
Május elsejét sose értettem. Ha a munka ünnepe, akkor miért pihenünk? Ha a szeretet ünnepén nem gyűlölködünk, vagy a futást ünnepelve, nem a fotelben tespedünk?