adni

most gondolkodós kedvemben vagyok. valahogy itthon nem tudok mit csinálni. itt vagyok. nem kell segíteni, nem kell rendet rakni, nem kell mosogatni, főzni, vagy bármi hasznosat végezni. van szabad órám. mikor volt ez legutoljára. és mit csinálok? bújom a blogom, mások blogját, szép, de szomorkás zenét hallgatok. alkotni szeretnék. valamit rajzolni, írni, valamit aminek aztán hatása lesz valakire. nem tudom, annyira szeretnék egyszer olyat alkotni, ami tényleg hasznos, és amelett szép. írnék én, de amikor belegondolok, hogyan is kéne összefűznöm a gondolataimat, úgy hogy izgalmas legyen, szép legyen, és adjon valamit egy izgalmas élményen kívül, valahogy mindig elbizonytalanodom, kinek kéne egy angyalokról szóló iromány, egy eredendő bűnnel foglalkozó valami, kit érdekel az ilyen, ha meg érdekli is, annyi van már , hogy ez nem lesz még csak véletlenül sem különleges. annyira szeretnék tudni úgy írni, hogy a kezeim közül kirepülnek a szavak. hogy a szereplőket mind külön külön ismerem. tudom, hogy létezik ilyen, tudom, hogy idő kell hozzá, hogy foglalkoznom kell velük, de mikor végiggondolom, belezavarodok. bár...magamat jó szórakoztatni, és Istent játszani. mégis néha a szereplők nem úgy viselkednek ahogy kéne nekik. és amikor már megvan a jellemük, akkor a legnehezebb dolgozni velük. igen jó érzés istent játszani. de alkotni szeretnék, lehet, hogy ez kicsit furán hangzik, de megint van bennem valami, amit ki kell adnom magamból. ez jó dolog. tényleg jó, amit adni szeretnék, de vajon ki az akit ez érdekelne. senkit. pedig tényeg adni szeretnék.