:)

Ma vettem egy Coelho könyvet ( A Zahír) az antikváriumban. Amikor leültem a buszon, és a kezembevettem. Elgondolkodtam, hogy miért érte meg nekem venni, egy könyvet 500Ft-tal olcsóbban, és használtan. Valahogy mindig rabulesj a varázsa a használt könyveknek. Az, hogy valaki ezeket a sorokat már olvasta, és lehet, hogy ugyanígy teszettek neki(de akkor miért adta be?), hogy ez már volt valaki kezében. És használva volt. Azokat a könyveket szeretem, amik olvasva vannak, amiket már sokszor végiolvastak. Mert azoknak van történetük, személyes életük. Nem csak papír és gondolat, meg betűk. Hanem életük van, olyan aminek többen is részese voltak. És vagy élvezték vagy nem. De amikor a kezembe kerül egy könyv, akkor én is részese leszek a könyv életének, és a sok másik emberének, akik úgyszintén azt olvasták.

van egy könyvem. A kék sziget a neve. Fekete Gyula írta. A családom már végigolvasta. Három darabban van. Hugom kivételével mindenki azt hiszem legalább kétszer elolvasta. A családunkhoz tartozik. Mert minden lapját vigignyálaztuk már, mert ezzel nőttünk fel. Mert benne vagyunk.

talán ezért is szeretem annyira a régio könyveket. Mert nagyobb az esély arra, hogy hosszú és izgalmas személyes története legyen. Mert többen élhettek vele.

Tisztelem a könyveket.