2007. október 18., csütörtök

emberek

Néha nagyon tudom utálni az embereket. Mind büdösek, és ostobák. És azt hiszik, hogy számítanak, hogy valakik. És mekkorát tévednek. De mekkorát.

De valójában, nem is így van. Csak nagyon jól esik ezt így kimondani. Kicsit kidühöngőnek tűnik. Ez meg egy szép mondat volt. Tagnap megint elöntott az az érzés, hogy elég sok mindent el tudnék érni, ha akanék. :) ha akarnék. :D kéjes és bolond vigyor.

És ahogyan sétáltam a buszmegállóba, három fiú állt ott. Háromból három végigmért. Héromból kettő nézett addig amíg fel nem szálltam a buszra. És az egyik, egészen addig amíg le nem ültem, és feltünően vissza nem bámultam. Ez van, kérem. Ellenben, ha egy szép mintapéldánya a hímnemnek elvonulna előttem én is megnézném. És arra a következtetésre jutottam, ami lehet, hogy a heteroképet lerombolja rólam, hogy a előttem elvonuló szép és igényes nőnemű egyedeket is erősen megbámulnám. Ez baj? De legalább őszinte vagyok.

5 megjegyzés:

annalight írta...

A nők megnézik a nőket. A konkurencia felmérése. Semmi köze a homoszexualitáshoz.

Andi írta...

Most nagy kő esett le a szívemről..:D:D

Névtelen írta...

"A nők megnézik a nőket." - Mi az, hogy. A nők a nőket nézik meg legelőször. És már megint elmondtad előttem, amint akartam. :)

manolany írta...

mi van Veled, min?
mi ez az állandó ember-utálat??? :)
szomorú tény, de Te is az vagy :)))
a kis antiszoc...:P
(egyébként szeretlek:))

Andi írta...

Semmi baj sincs, csak néha reggelente bal lábbal kelek fel, és borzasztóan utálom a reggeli tömegközlekedést...