és itt ülök a gép előtt, forró teát iszogatva, és felkeltem kilenckor egy sms-re, ami szebbé tette a napomat, mert megkaptam végre azt, ami hiányzott. egy kis romantikát?... és aztán lejöttem reggelizni, és úgy tornyosult az asztalon a törifüzetkönyvkollekció, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzek kinyitni, és tovább tanulni. és megtettem, ott vár a konyhában teljes prózaiságban a füzetem a könyvem egy lap, amelyre kék tollal odafirkálok minden évszámot, amit meglát a szemem, és már látom, hogy I és II Frigyes kinek is volt a kortársa, és az ő idejéből tudunk a legtöbb kortársat, pl. Földnélküli Jánost, és II. Fülöp Ágostot, és oroszlánszívű Richárdot, és a magyar királyt, ha jól emlékszem II. Géza, vagy IV. Béla. Mindenesetre ott mered rám teljesen profánul a kereszteshadjárat eseményei, a mobilom pedig fent csücsül a szobámban és biztos tudatában vagyok annak, hogy nem fog csipogni(főleg mert le van halkítva), mert most erre van szükség, mert így lesz jó. de a bizsergető érzés attól még hiányzik... normális ez? szóval most majd abba is hagyom és visszatérek a 15. század igencsak prózai történéseihez, aminek Stuart Mária, valamilyen spanyol király, meg valamilyen franciakirály(talán éppen fülöp ágost, vagy csak fülöp, de hanyadik?) kivételével köze sincs a szerelemhez, és ez így van jól. legalább tudok figyelni. a következő napra pedig be van ütemezve, hogy elolvassam a nagyszerű értekezést a 48' ünnepléséről az előző 150 évben.

a legmorbidabb az egészben, hogy én ezt élvezem:)