És miután volt két kiakasztó napom, úgy döntöttem- bár piszkosul megsértettek, több különböző helyről is- hogy nem veszem elő, amúgy kétes létezésű kiabálós énemet, hanem kedves maradok. Hoztam narancsot, meg két tábla csokit, (a zsebpénzem utolsó filéreiből, de nem baj, mert hónap vége van úgyis.) és mosolyogtam, és így valóban könnyebben ment.
Az viszont rosszul esett, hogy a fő dalt, amit az évfolyam énekel, négy vokálos csaj énekeli, Kettő a per egyből kettő a per háromból. És mi? És a mi osztályunk? végülis csak hatan voltunk vokálosok. Rólunk megfeledkeztek? Vagy esetleg mi nem vagyunk jók? Mi ez a megkülönbözetetés? Ez nagyon rosszul esett. Ezzel megsértettek, és semmibe vettek.
Nembaj. Nem baj. Igazából, én akkor is büszke Hermanos vagyok. És végre megkapom a szalagomat, és büszke tizenkettedikes Hermanos leszek, aki felemelt fejjel mondhatja, hogy igen végigcsináltam a 8 azaz nyolc évet, és még mindig bírom, és már túl vagyok a szalagavatón is..:D
és most jól megcsókolgatom a barátomat..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése