Kezdtem alulról
Az állam alatt található egy óriási toka, ami végül is csak néha látszik, de akkor nagyon. Az állam valahogy olyan csapott, nesze neked, soha nem tudtam, hogy milyen a csapott áll, de ha most ránézek a képre ez jut eszembe.
A szájam. Nah arról órákat lehetne mesélni. Az alsó ajkam szerintem csúnya. A Felső is. És egyben is. És amikor mosolygok, az egész elhúzódik, a felső elvékonyodik, az alsó meg ilyen nem is tudom, ellaposodik, és még csúnyább lesz, mintha nem mosolygok.
A két kis gödröcskét viszont szeretem a pofikámon.
Az orrom. Az orrom egy olyan orr, amiről nem tudok sem jót sem rosszat nyilatkozni. Orr. Van. Létezik az arcom közepén. Kicsit arisztokratikus, görögösen görbe, mint anyáé, alul meg lapos és széles mint apáé.
A szemem. A na szemem az, ami igazán vicces. Tud szép is lenni. Ha nem mosolygok. Külön úgy szép. Amikor viszont mosolygok, az egész lefelé görbül, amit nem értek. Viszont ha ki van húzva nagynak tűnik, de azt nem akarom, mert én szép mandulavágású szemeket akarok, ha viszont nincs kihúzva, vizihullára hasonlítok. A szemem színe is tud szép lenne meg csúnya. Attól függ milyen kedvűen nézek bele a tükörbe. Viszont van egy barna pötty a bal szememben. Amúgy az egész olyan különleges és izgalmas mocsárzöldszürke, és a pupilla közelében van egy napraforgó. Mind a két szememben. Jah és azt kihagytam, hogy valamilyen okból az egyik szemem látványosan kisebb a másiknál..A homlokommal sincsen semmi baj, meg a szemöldökömmel sem. Szeretem benne a két anyajegyet. Olyan különleges, mert nem mindenkinek van két anyajegye a szemöldökében. Ha pedig az arcformámat tekintem akkor hosszúkás, mint egy lóé. És ha külön külön megnézem az arcomat, akkor megállapíthatom, hogy csúnyák.
De amikor elmosolyodok, akkor mégiscsak kicsit harmonikusnak hatok.
Bocsi a sok rólam. Mellékeltem volna képet is, de vagy nagyon csúnya vagyok, vagy pedig túl jól nézek ki, ami nem tükrözte volna a valóságot. Egoista vagyok, mi?
