Egyszerűen nem akarok semmivel sem foglalkozni csak a jelennel, és nappal, ami süt az égen, és a szobámban váró élményeimnek, amikor tollat fogok a kezembe. És én még nem akarok felnőni... nem vagyok kész rá.
2008. január 14., hétfő
Nem akarok felnőni, és döntéseket vállalni, és nem akarok felnőtt lenni. És eldönteni, hogy mi a legjobb nekem. Én csak játszani akarok, és olvasni, és írni, és zenét hallgatni, és élvezni azt ami szeretek, és élni a világomat, és forró bögrét szorongatni, és teát inni, és káros kaját nyomni magamba és nem foglalkozni azzal, hogy nincs egészségem, se rossz, de jó meg végképpp nem, és csak azok után olvasni ami érdekel, és szeretni, és vásárolni, és örülni a felhőknek, meg a ködnek és az esőnek meg a napsütésnek. Akkor talán nem sírnék. 
Egyszerűen nem akarok semmivel sem foglalkozni csak a jelennel, és nappal, ami süt az égen, és a szobámban váró élményeimnek, amikor tollat fogok a kezembe. És én még nem akarok felnőni... nem vagyok kész rá.
Egyszerűen nem akarok semmivel sem foglalkozni csak a jelennel, és nappal, ami süt az égen, és a szobámban váró élményeimnek, amikor tollat fogok a kezembe. És én még nem akarok felnőni... nem vagyok kész rá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
ezzel - azt hiszem - mindenki valahogy így van. de ne aggódj... attól még hogy egy pár döntést meg kell hoznod, még nem leszel rögtön felnőtt.
Fiatal leszel, Értelmiségi, vagy ahogy hívni szeretnéd. és ugyan mindig egy picivel több és több kötelesség hárul majd Rád, meg fogod szokni; az első hermanos tanév óta egyre több mindent döntesz el és csinálsz meg egyedül, még ha nem is figyelted meg eddig. mert a felnőttség az nem csak úgy van hogy "Na most már betöltöttem a 18-at (20-at, 21-et országtól függően :)), most már felnőtt vagyok!"... hanem amikor már nem érdekelnek a játékok, csak a fontos dolgok meg az üzleti dolgok meg a hivatalos dolgok meg a karrierdolgok, majd akkor.
és szerintem Te még nem vagy ilyen, és amennyire ismerlek, úgy gondolom, egy darabig - jó darabig - Fiatal maradsz még Te is.
és addig, amíg van Jelened, van Napod ami süt az égen, van Szobád és várnak benne Élmények (még ha ritkábban is leszel majd benne), és amíg van kedved néha tollat fogni a kezedbe, addig igazán nincs is okod szomorkodni.
szerintem. :)
legalább nem horkol a szobatársad
Ne félj, nem a döntésektől leszünk "felnőttek" és ha még nem akarsz az lenni, akkor egyszerűen nem leszel az, csak néha majd kitöltesze egy-két papírt meg ilyenek... De úgysem az számít:)
Megjegyzés küldése