Tömegközlekedés... i love

Valamit ma nagyon írni akartam. Volt is eszemben valami, de elfelejtettem. Ehelyett írok inkább a mai hazautamról. Hibbim, ugyebár a tömegközlekedés, napi 2 órában gyakorlom, és hetente ötször. Na most. Két lehetőségem Villamos és busz. Ahogyan jöttem ma haza a villamoson, a plexilaphoz préselődve, a szememet hálistennek sikerült kinyitnom, és velem szemben meglátok három kellemsen hívogató üres helyet. Elgondolkodtam, hogy vajon miért nem ülnek le, dehát ciki leülni még a 60 éves nénikének is. Ciki? b+!

Amikor fel akarok szállni a kedvenc sárgabuszomora, de nem megy, mert a 10 percel ezután induló buszhoz várakozók, már az ajtóba nyomják az orruk, hogy éppen hogy rá nem zárja. Ettől persze kecses derekamnak , és egész lényemnek 20cm helye volt átpaszírozni magát a sáros és mocskos busz, és a büdös és mocskos emberek között. A táskám szereti és a mocskot és mivel siekrült elmanővereznem a kettő között, úgy döntött, hogy egy kicsit meglátogaja a járda melett tanyázó hó és sár elegyet. Ez még mind semmi. Ezután az utazás kommunikációs része következett. Már a söfőrnél elakadtam, nem tudtam bentebb menni. Ott ült két lány, akiket nyár óta, iszonyodva kerülök. Köszöntem bentebb V.-nek. És aztán megálltam, magamban szidva a lent állók felmenőit. Ekkor sutyorgást hallok lentről( a két lánytól)Ő volt. Biztos? Szerintem igen. Még nyár elején beszélgetésbe bonyolódtam velük, amikor is barátommal velük szemben ültünk le és arról beséltünk, hogy nem engednek együtt aludni minket. Erre megkérdezték, hogy nem félünk-e hogy babánk lesz abból, hogyha együtt alszunk. Szívesen válaszoltam volna, hogy ahhoz több mindent kel csinálni, nem csak egymás melett aludni..) Szóvel ránéztem a két lányra, és elmosolyodtam angyalian. Igen, én voltam. A lányok rám néztek: Neked van az a barátod? Igen nekem. És most nem jött? Nem, most nem. Csak pénteken szokott? Nem nem, csak pénteken. Akkor miért nem jön? Hát felsőfokó német nyelvizsgára készül. Ááá. És ő amúgy jól tanul? Igen kitűnő. Úúúúú. És te? Te is kitűnő vagy? Nem én csak 4,8 vagyok. Áááá. És érted a hermanban. Súgja oda a barátnőjének. Aztán még alaposan megkeresték, mert felsimerték a táskáját, és integetni akartak neki. Aztán megkérdezték, hogy kinek integettem. Mondtam, hogy ismerősömnek, és fiú? mondom igen. Bizosan már ekkor valami szerelmi háromszöget gyanítottak. És hogy hívják? V. válaszolok. ezek után hátrafordultak, alaposan megnézték. Aztán V. felállt, és vele kezdtem el beszélgetni. egészen addig, amíg az egyik bunkó utas, aki mellesleg ült, konkrétan ránk ordított, hogy mi lenne ha hátra mennénk, és nem állnánk el az utat. Mondtam már, hogy az emberek totál hülye intoleráns vadbarmok. Biztos zavarta, hogy tudtam, hogy 1943-ban Casablankában Churchill és Roosevelt megbeszélték, hogy a németektől csak feltétel nélküli kapitulációt fogadnak el. A fejéből ítélve azt hiszem a németek szót értette a mondatomból. ezek után úgy döntöttem húgomnak a zenéjébe temetkezem.