amikor álltam a sorban a megnyugtató csokimért, és chipszemért, megpillantottam a doboz cigiket, és arra gondoltam, de jó lenne elszívni egyet, hiába a DOHÁNYZÁS HALÁLT OKOZ, felirat. aztán rájöttem, ha vennék is, biztos hogy nem a helyi kisboltban ahol mindenki pletykál, és mindenki ismer.
így haza jöttem leültem az ágyamra, szemben velem a tükör, és ugyanolyan arckifejezéssel és mozdulatokkal tömtem magamba a csokit, ahogyan az emberek cigizni szoktak.
annyira utálom néha magamat, meg azt hogy mennyire szánalmas, hogy szánalmasnak látom magam. pont.
2 megjegyzés:
És ez csak erősödik, amikor azt látod, hogy ez senkit sem érdekel... :)
(már a megjegyzések hiánya alapján)
akár törölhetném is a hozzászólás lehetőségét, nem azért írom, hogy megszánjanak..:D
Megjegyzés küldése