Miután kiolvastam a Harry Potter Hetedik részét(L) volt röpke fél órám, amikor úgy érzetem helyén van életem minden építőköve. És szerelmes voltam a történetbe az írásba a varázsvilágba Harry-be, Rob-ba és Pitonba, sőt még Voldemortba is, és ne hagyjam ki a sorbról Fredet és Georgot, Dobby-t és Hermione-t és Lily-t, és Lupint, és Mrs. Weasley-t. és ültem az ágyamon és úgy éreztem, hogy igen, hazaértem...:)
másnap felébredtem és most egy szerencsétlen lénynek érzem magam, aki nem tudja, hogy merre van keze lába, és maga előtt áthatolhatatlan sűrű ködöt lát, és éppen hogy ki tudja tapogatni a következő lépést. és a kedvemen az se segít, hogy egyenes a hajam.
