2008. február 26., kedd

Van egy zene, ami mindig ugyanazt az érzést indítja el bennem. ez elveszett otthonhontalanságot. Tudom, morbidnak hangzik, de mégis imédom ezt a dalt. Mert azon túl, hogy így érzem, mutat valamit, ami túl van azon, mindenen, a jövőn, a hősiességen. Ez a zongoradarab, eszembe idézi az érzést amit a történetemmel szeertnék közölni.

Yiann Tiersen: Childhood

Nincsenek megjegyzések: