kibaszottul mindenki megérti mindenki helyzetét. de akkor most mi van? patt. helyzet. kettős életet élek. az új egy nagy palota, kicsi hívogató folyosókkal, és gyönyörű termekkel és könyvekkel, a régi meg romokban. nem hagyom azért sem hagyom. mind a kettő kell. össze kell mosnom a kettőt. csak ehhez ki kéne találnom ki vagyok. az alapköveket lerakni, hogy mik alapján létezzek. de ez nem megy. most csak őrült tudok lenni. egy hatalmas nagy őrült. aki eltéved a palotában, de akárhogyis, élvezi azt hogy eltéved. kell mind a két életem.
3 megjegyzés:
Szerintem meg hagyd. Hagyd hátra. Változik. Változol. Had heverjen mögötted romokban. Építs helyette nagyobbat.
Az a te bajod, hogy belecsöppentél egy "korszakváltó depresszióba". Nekem is volt, mikor dolgozni kezdtem, minden nap sírtam. Sajnáltam, ami volt, ragaszkodtam hozzá. (néha ma is) Egy nyár kellett hozzá, hogy rendbe jöjjek.
Ami volt elmúlt. Hagyd hátra. Tényleg. Semmivel nem leszel ettől kevesebb. Ha viszont erőltetsz valamit, aminek lejárt az ideje, nem csak a magad életét keserítheted meg.
(fentiekből használd, ami tetszik)
dehát én nem vagyok depressziós. én imádom ezt az egészet. egyszerűen csak kicsit fárasztó, és sok mindennel kell egyszerre foglalkoznom. nem hagyom hátra a régi életemet. a régi életem az egész lényem
csak idő kell amíg belerázódok a dolgokba.
de nem vagyok rosszul. tudom úgy tűnik, mert sokszor tanácstalan vagyok. de attól én még szeretem az egészet.
A depresszió nem feltétlenül szomorú hangulat.
Váltogat a nagyon boldog és a nagyon tanácstalan/szomorú/elveszett/stb. között.
Persze nem fogom én rád. De amiket írsz, azok ezt sugallják.
Ui.: A depresszió nem betegség, az a betegség, hogy azt csinálnak belőle. Egyébként szerves része az életnek. Az evolucionisták szerint hasznos egyes helyzetekeben, és azért maradt fenn.
Megjegyzés küldése