Talán igaza van L.-nek. Az a helyzet, hogy talán tényleg kicsit elveszett vagyok. Vagyis annyira nem. Csak. csak. nem is tudom. Most olyan állapotomban vagyok, hogy hallgatok valami szép, szomorú zenét, és az leszek. Szomorú. Csak úgy. Hogy elbújnék a sarokba átölelni magamat. Csak úgy. De amikor hallgatok valami vidámat, pörgőset, én is pörgök, és vidám vagyok. És tele vagyok akkor mindennel. Most azt hiszem tényleg megint mindennel. Örömmel, bánattal, félelemel, szeretettel, haraggal, bizonytalansággal, reménnyel, érdeklődéssel, izgalommal. Egészen furcsa dolog érezni.