Ma pedig megnéztem az Enchanted-t. Lassan filmbloggá válik ez a hely.
Szóval ma megnéztem, és már egészen hinni kezdtem ebben a romantikus "és örökké boldogan élnek amíg..." mesében. Már egészen, ha nem lenne nekem túl rózsaszín és mázas és habos és romantikus. Nem a mesével van bajom. Szeretem a mesét, a tündérmesét, a bolond mesét, minden mesét. Csak hát. Mese. És akkor ránézek az én borzasztóan szörnyű szánalmas érzelemmentes mese nélküli lelkemre, és úgy látom, hogy itt nincsen "élnek amíg" rész sem.
Pedig szeretnék hinni a mesékben. Miért nem tudok? Hova lett a mese belőlem? Ki vitte el és hova? Mikor felejtettem el a mesét? Észre sem vettem, hogy eltűnt az egész. Mióta nem hiszek a csodákban?...