azt álmodtam, hogy a vízen futok. ez egy természetes dolog volt, nővérem is futhatott volna a vízen, de szerinte az túl magamutogató dolog lett volna. de én hatékonyabbnak tartottam, amikor a vízben aligátorok, meg minden ilyen őskori fenevadak kaphattak volna el minket. álmomban azt hiszem visszautaztam az időben. találkoztunk ősemberekkel is, de ők valamiért farmert hordtak, meg angolul tudtak beszélni, najó azért ősemberek voltak, makogni, de kiderült, hogy az előző expedíció tagjaitől vannak a ruhák, meg a beszéd is. aztán találtam lámpát, elemlámpát, amivel megpróbáltam összeállítani az időgépet, hogy hazajuthassunk, de aztán az ősemberek azt mondták, hogy most ők elmennek, mert jönnek a hippopotamusok. probléma adódott a nyelvvel, azt hiszem, mert mi úgy értettük, hogy elviszik az egyik professzorunkat felfedezőútra, azt hittük, hogy őt hívják hippopotamusnak, mert olyan ősz haja volt meg minden. és amikor már nagyon belemerültem a munkába, meg a társaim is, tényleg jöttek a fehér hippopotamusok, akik nem hasonlítottak vizilovakra, inkább egyszerű nagy hegyes fogakkal rendelkező lovakra. akik meg akartak minket enni. valahogyan felmásztunk egy fára. aztán felébredtem.
4 megjegyzés:
hippopotamusok... még jó hogy nem mulefák :)
naná, a mulefák nem akarnának megenni minket:)
a mulefák jófejek, elmutogatnák az ormányaikkal, hogymerre vannak a fák amiről leesnek a kerekeik, és akkor felmásznánk azokra belenéznénk a távcsöveinkbe és látnánk áramlani a Port az ablak rései felé. <3
huhh ez így elég vad, pedig télleg ezt akartam mondani :D
Megjegyzés küldése