Sosem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy szomorú vagyok. De annyira megváltó érzés. Annyira emberi. Annyira hiányzott. Vajon hamarosan azért fogok sírni, mert szomorú vagyok, vagy a megkönnyebüléstől, hogy szomorú vagyok, tehát érzek.
Nem tudom, mikor lettem olyan amilyen. Nem tudom hova lett, de most megint itt van. És fáj, és éget, és szorongat. Fáj. Jó dolog ízlelgetni ezt a szót. Lehet, hogy most egy kicsit bolondnak tűnök. De ha egyszer az vagyok.
2009. január 2., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Akkor tehát örülsz, hogy szomorú vagy, de akkor viszont szomorú vagy, mert örülsz? :D
nem nem. szomorú vagyok, mert szomorú vagyok, de attól még örülök neki, mert szomorú vagyok, tehát érzek.
Megjegyzés küldése