Annyira kíváncsi vagyok, hogy majd 70 évesen hogyan fogok visszagondolni az életemre. Hogy mennyire fogok emlékezni a kollégiumi szobámra, vagy a szakkolira, vagy az egyetemista barátaimra. Hogy mennyire leszek büszke vagy csalódott, és elégedett az életemmel. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbi Én mennyire tartana jó fejnek, vagy meggondoltnak, vagy életrevalónak. Hogy mit gondol majd rólam. Mert én pl. kinevetném a tavalyi, az három évvel ezelőtti Ént, a 14 éves Ént pedig buta tininek tartom. Najó nem olyan buta, de kibírhatatlan. Folyton csak szenvedtem, és a legnagyobb bajom az volt, hogy nem szeretnek viszont.