Jobban szeretem a gyógyszertáras néniket, mint az orvosokat. Ugyanazt csinálják, mint az orvosok, elmondom nekik mi fáj, milyen bajom van, adnak rá valami gyógyszert, amiben ráadásul nincs antibiotikum, mert ők olyat nem adhatnak ki, kedvesek, és még azt is elmondják, hogy mit csináljak még, nem csak annyit hogy itt a gyógyszer, egyed. Nem kell órákat várnom, hogy futószalagon bemenjek valahova, undok nemtörődömséggel elmondják, hogy én vagyok a hülye, és a kérdéseimre sem válaszolnak. A gyógyszertárasok még aranyosak is, és amíg várunk a blokkra, addig megdicsérik a fülbevalómat. Jobban bízok az ő ajánlásukban, mint a dokiéban. Mintha jobban képben lennének, és nem is írnak fel olyan gyógyszert, amit már három hónapja nem is gyártanak. Mondtam már, hogy kedvesek? Végtelenül kedvesek.