Azt hittem, hogy tudom kezelni a halált. Vagy a saját érzelmeimet, ha nem is kezelni, akkor érteni. De most ez nem megy. Dühös vagyok, szomorú, bűntudatos, sírós, és valahol, bár terelem a gondolataimat, zúg bennem, hogy de nem, de ne, de ne, de ne. Miközben tudom, hogy így jobb, és már rég fel voltam rá készülve. Vagyis fel kellett volna készülnöm rá.