GY:Na akkor kell fagyi?
A:Nem köszönöm, most egy kicsit beteg vagyok.
Gy:De biztos?
A:Aham, nem hiszem, hogy most jót tenne nekem fagyi
Gy:De szivecském, mondjál már valamit úgy rád férne már valami. Hozok, csak mond meg mit.
Ezért imádom én ezeket az embereket. Meg mert reggel feljön három emeletet, hogy megkérdezze kell-e valami a boltból. És persze ez oda vissza is.
Ma ültem két szobával arrébb, és a tegnapi képeket nézegettük, voltunk vagy nyolcan egy ágyon, és hát már lassan undorítóan rózsaszín volt az egész. Nem a képek, azok csúnyán buták voltak, hanem az egész hangulat. Ha kívülállóként látnám ezt, az mondanám, hogy ez nagyon csúnya, és undorító álságoskodás. De nekem nem tűnik annak. Mi így tényleg szeretjük egymást. Ahogyan korábban is mondtam, olyan mint egy nagy Jóbarátok.
2 megjegyzés:
És milyen szomorú lesz majd, mikor otthagyjuk a kulcsot a pulton távozóban... Szerencsére még sok idő van addig.
hmmm... na ez télleg szép :)
Megjegyzés küldése