Lassan visszatérnek ezek a gondolkodós esték, ezek a nyugodt dallamok, ezek az Andi-féle dolgok. Egy ideig ezek valahol el voltak rejtve, most megint falnék, akármit, csak adjon még még többet, abból a valamiből, amit a zongora hangjai közt hallok. Még még még. Élni, létezni, felfalni a világot. Visszatértem, az álmaim pedig nem hazudnak nekem.