Ma nézelődtem Erasmusos egyetemeket. Dániába, Belgiumba ilyen helyekre. Nem tudom még, szívesen mennék. Ez azóta vágyam, mióta tudom az eszemet, és most nem túlzok. Sőt már előtte is ez volt, ha úgy vesszük, hogy az eszemet olyan 14 éves korom óta tudom. Külföld, külföld, külföld, ez van felírva valahol a bennem levő parafatáblára. Már oviban is tudtam, hogy milyen egyetemre akarok járni, és már általános iskolában is külföldön akartam tanulni, ha jól emlékszem már nagyon kicsiként. Mindig lenyűgözött az egyetem, a filmekben imádtam azokat a jeleneteket, amikor így zene megy, és azt mutatja, hogy vastag könyvekből tanulnak az emberek, a Harry Potterből az egyik legjobban megmaradt jelenetem, valahogy így van, Hermione már két hónappal a vizsgák előtt elkezdte a jegyzete széleit telefirkálni, és tanulási tervet készített. Szóval ez az egész tudásmegszerzés engem lenyűgöz. Külföldre akarok menni, tanulni akarok. És sajnálom, hogy valahol elrontottam és csak egy büfészakra kerültem be. Szeretem ezt, félreértés ne essék, a legjobb helyen vagyok, ahova kerülhettem, csak lehet, hogy többet is tudtam volna, ha időben kapcsolok.
Szóval Erasmus dolog...