Szóval időközben salsáztam pénteken, ami bármennyire jó volt, voltam józanon bulizni, becsípve kerti partin.
Zé ideköltözött hozzám, végignéztem a dollhouset három nap alatt, megszerettem a függönyeimet.
Megpróbáltam rávenni a fiút, hogy de márpedig táncoljon velem, volt egy éjszakai sms- párbajom az egyik exemmel, aminek az elején be voltam rúgva és hirtelen nem emlékeztem miért is utálom.
Aztán arra is rájöttem, hogy lesznek olyan emberek az életemben, akikről legszívesebben elfelejteném, hogy ismertem őket, és ha lehet kitörölném az emlékeket is, sőt talán néha felugrik miért is utálom őket és nem akarok tőlük soha többet semmit, de ettől függetlenül valahol mélyen mindig lesz nekik egy doboz, ahol szeretem őket. Elzárva, mélyen, de ott vannak. Ilyen a vállfa. Nem értem miért kellett nekem, nem kedvelem, sőt haragszom rá, és megvetem valahol, mégis mindig szeretni fogom a magam szentimentális exeimet szeretem módon. Még akkor is ha ő például sose volt az exem.
Aztán egész héten hisztis voltam, kellene már a fiú, hogy jól... megölelgessen, természetesen.
Arra is rájöttem, hogy nem szeretem amikor megérintenek. Kivéve nyilván a fiút és egy két esetet. Se puszi, se vállveregetés, se hátsimi.
Vannak kivételezett emberek, akiknek engedem vagy kérem, de a többiek ne. Olyan vagyok mint egy macska.
Zé ideköltözött hozzám, végignéztem a dollhouset három nap alatt, megszerettem a függönyeimet.
Megpróbáltam rávenni a fiút, hogy de márpedig táncoljon velem, volt egy éjszakai sms- párbajom az egyik exemmel, aminek az elején be voltam rúgva és hirtelen nem emlékeztem miért is utálom.
Aztán arra is rájöttem, hogy lesznek olyan emberek az életemben, akikről legszívesebben elfelejteném, hogy ismertem őket, és ha lehet kitörölném az emlékeket is, sőt talán néha felugrik miért is utálom őket és nem akarok tőlük soha többet semmit, de ettől függetlenül valahol mélyen mindig lesz nekik egy doboz, ahol szeretem őket. Elzárva, mélyen, de ott vannak. Ilyen a vállfa. Nem értem miért kellett nekem, nem kedvelem, sőt haragszom rá, és megvetem valahol, mégis mindig szeretni fogom a magam szentimentális exeimet szeretem módon. Még akkor is ha ő például sose volt az exem.
Aztán egész héten hisztis voltam, kellene már a fiú, hogy jól... megölelgessen, természetesen.
Arra is rájöttem, hogy nem szeretem amikor megérintenek. Kivéve nyilván a fiút és egy két esetet. Se puszi, se vállveregetés, se hátsimi.
Vannak kivételezett emberek, akiknek engedem vagy kérem, de a többiek ne. Olyan vagyok mint egy macska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése