Valójában azért vicces volt az Efott, nem annyira, mint amúgy vártam, de nem is volt annyira rossz, mint vártam.
Leutazás:
Kértem kölcsön munkatársamtól sátrat, kaptam kettőt is, amiről a jobbra mindta, hogyha találok benne egy használt óvszert, akkor valszeg öt éve benne van. Na ezt vitte le egy nappal korábban a fiú. nyilván este már hívott, hogy menjek ki a dechatlonba venni egy újat. Közben még ki kellett volna költöznöm a koliból, vissza a lakásba és onnan vissza a koliba, hogy reggel a papírokat is el tudjam intézni. De azért ugorjak ki egy sátorért. Aztán elintéztük, hogy a törött kezű Dé vegye meg és hozza haza, amiért aranyos voltam és azt mondtam, ha úgyis kocsival megyek, akkor adjon valamit, majd elviszem a cuccai egy részét. Ebből az lett, hogy két laptoppal (a fiú), két polifoammal, egy hátizsákkal, egy válltáskával, egy sátorral és két gigakolbásszal indultam el dolgozni (a saját laptopomat végül melóban hagytam). Nyilván útközben még felfújhatós matracért be kellett volna UGRANOM valahova. Mert csak így karácsonyfaként olyan könnyű beugrani valahova.
Első nap lett volna PADDY, ugyebár volt is, csak én annyira befáradtam fél 12-kor, hogy elmentünk a fiúval aludni, hogy majd fél egykor felkelünk. Aztán negyed kettőkor sikerült is, az utolsó 10 perce odaértünk, amikor volt a Freedom, a Pilgrim on the Road, már csak a ghost fro the barrow hiányzott és minden király lett volna. Mellesleg már nem először állapítom meg, hogy élőben nem annyira jók. Ami ugye nem jelenti azt hogy rosszak, hiszen amúgy bármennyire jók.
Utána el is mentünk aludni.
Második nap este Quimby volt, ami nem volt annyira rossz. Aztán valamikor tíz körül bekattantam és elkezdtem hordani a sört a fiúnak meg magamnak is. Ami lehet azért volt, mert a csapos srác egyszerűen annyira végtelenül helyes volt, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. De tényleg annyira az volt, hogy legszívesebben odamentem volna megmondani neki, hogy ugye tudja magáról. Amúgy.
Harmadik nap elmentünk badacsonytúrára. Aminek az lett a vége, hogy mindenki tudja mi lett a vége. Amikor visszaértünk két srác megkérdezte, hogy meg kell-e menteni a sráctól, mondtam, hogy nyugi két és fél éve együtt vagyunk. Aztán otthagytam dülöngélni a padon a fiút és kértem a srácoktól sört meg egy falat pizzát.
A fiú legszebb mondásai az estéből (annyira be volt baszva, hogy én még így nem láttam), amúgy végig az ötéves rosszalkodó kisfiút kell a helyére képzelni:
"Te vagy az Ő, anyuka, te vagy a nagy Ő"- nézek rá furán (ez akkor volt, miután az 55 kilómmal felemeltem a földről, mert elesett)- "Hehe, nem is, mert vicceltem"
"Ha.. ha megkérném a kezed, akkor tuti hozzám jönnél, nem anyuka?"- megint nézek rá furán, hogy most ezt miért, nyilván mondtam neki, hogy ezt azért nem jelenteném ki így- "Tuti hozzám jönnél"- Erre én mondtam neki, hogy na mér megkérne - "Hehe, ja amúgy nem"
Ez valahol vicces, valahol bunkó, valahol meg úgy tűnik eszébe jut, aztán részegen a nagy macsóságában próbálja tusolni, hogy eszébe jut. Szóval valahol vicces az ötéves fiú.
Negyedik napon meg a faithless annyira szar volt, hogy éjfélkor eljöttem aludni, talán még korábban is. Aztán azt álmodtam, hogy hogyan védeném meg magam meg a fiút, ha az egész efott átalakulna zombikká. De csak a fára mászás és a sátorvas jutott eszembe, mint igazi opció. Az is felmerült, hogy talán a katonai sátornál van fegyver, de aztán rájöttem, hogy szerintem éles tuti nincs.
És most másfél hónapot egyedül fogok a romhalmaz lakásomban tölteni.
Leutazás:
Kértem kölcsön munkatársamtól sátrat, kaptam kettőt is, amiről a jobbra mindta, hogyha találok benne egy használt óvszert, akkor valszeg öt éve benne van. Na ezt vitte le egy nappal korábban a fiú. nyilván este már hívott, hogy menjek ki a dechatlonba venni egy újat. Közben még ki kellett volna költöznöm a koliból, vissza a lakásba és onnan vissza a koliba, hogy reggel a papírokat is el tudjam intézni. De azért ugorjak ki egy sátorért. Aztán elintéztük, hogy a törött kezű Dé vegye meg és hozza haza, amiért aranyos voltam és azt mondtam, ha úgyis kocsival megyek, akkor adjon valamit, majd elviszem a cuccai egy részét. Ebből az lett, hogy két laptoppal (a fiú), két polifoammal, egy hátizsákkal, egy válltáskával, egy sátorral és két gigakolbásszal indultam el dolgozni (a saját laptopomat végül melóban hagytam). Nyilván útközben még felfújhatós matracért be kellett volna UGRANOM valahova. Mert csak így karácsonyfaként olyan könnyű beugrani valahova.
Első nap lett volna PADDY, ugyebár volt is, csak én annyira befáradtam fél 12-kor, hogy elmentünk a fiúval aludni, hogy majd fél egykor felkelünk. Aztán negyed kettőkor sikerült is, az utolsó 10 perce odaértünk, amikor volt a Freedom, a Pilgrim on the Road, már csak a ghost fro the barrow hiányzott és minden király lett volna. Mellesleg már nem először állapítom meg, hogy élőben nem annyira jók. Ami ugye nem jelenti azt hogy rosszak, hiszen amúgy bármennyire jók.
Utána el is mentünk aludni.
Második nap este Quimby volt, ami nem volt annyira rossz. Aztán valamikor tíz körül bekattantam és elkezdtem hordani a sört a fiúnak meg magamnak is. Ami lehet azért volt, mert a csapos srác egyszerűen annyira végtelenül helyes volt, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. De tényleg annyira az volt, hogy legszívesebben odamentem volna megmondani neki, hogy ugye tudja magáról. Amúgy.
Harmadik nap elmentünk badacsonytúrára. Aminek az lett a vége, hogy mindenki tudja mi lett a vége. Amikor visszaértünk két srác megkérdezte, hogy meg kell-e menteni a sráctól, mondtam, hogy nyugi két és fél éve együtt vagyunk. Aztán otthagytam dülöngélni a padon a fiút és kértem a srácoktól sört meg egy falat pizzát.
A fiú legszebb mondásai az estéből (annyira be volt baszva, hogy én még így nem láttam), amúgy végig az ötéves rosszalkodó kisfiút kell a helyére képzelni:
"Te vagy az Ő, anyuka, te vagy a nagy Ő"- nézek rá furán (ez akkor volt, miután az 55 kilómmal felemeltem a földről, mert elesett)- "Hehe, nem is, mert vicceltem"
"Ha.. ha megkérném a kezed, akkor tuti hozzám jönnél, nem anyuka?"- megint nézek rá furán, hogy most ezt miért, nyilván mondtam neki, hogy ezt azért nem jelenteném ki így- "Tuti hozzám jönnél"- Erre én mondtam neki, hogy na mér megkérne - "Hehe, ja amúgy nem"
Ez valahol vicces, valahol bunkó, valahol meg úgy tűnik eszébe jut, aztán részegen a nagy macsóságában próbálja tusolni, hogy eszébe jut. Szóval valahol vicces az ötéves fiú.
Negyedik napon meg a faithless annyira szar volt, hogy éjfélkor eljöttem aludni, talán még korábban is. Aztán azt álmodtam, hogy hogyan védeném meg magam meg a fiút, ha az egész efott átalakulna zombikká. De csak a fára mászás és a sátorvas jutott eszembe, mint igazi opció. Az is felmerült, hogy talán a katonai sátornál van fegyver, de aztán rájöttem, hogy szerintem éles tuti nincs.
És most másfél hónapot egyedül fogok a romhalmaz lakásomban tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése