Na és akkor reggel, arra jutottam miközben szürcsölgettem a kávémat, hogy nem tolom eléggé. Kevés amit csinálok, nem adom bele mindent amit csak tudok a tanulmányaimba, nem tolom eléggé a melót. Hogy úgy mondjam, nem csinálom, amit Steve ajánlott: "stay hunrgy, stay foolish". Befásultam. Pedig még most kell megtolnom, most kell még tanulnom ezerrel.

És azt sikerült megfogalmaznom magamban, hogy nem azért csinálom, amit csinálok, mert imádnám, vagy meg szeretem, vagy érdekel, ez csak szerencsés véletlen, hanem azért, hogy ha úgy döntök, hogy kitaláltam mit akarok csinálni az életemmel, pékséget nyitni, vagy éttermet, vagy kötögetőkört alapítani, akkor ha esetleg az nem jön be, akkor ott legyen a mentőövem, hogy igen, azzal nem élek meg amit szeretnék csinálni, még mindig tudok valamit, ami eladható. Ezt a mentőövet fújom most kikúrt erősre, ezt a biztonsági hálót szövöm minél sűrűbbre, hogy egyszer ha úgy alakul tudjam félelem nélkül azt választani, amit akarok. Mert mindig ott a háttérben, hogy még mindig van egy jó diplomám, jó szakmai tapasztalatom.

És ezt nem értem, hogy miért nem csinálta meg húgom. Nem kell, hogy abban helyezkedj el, amit tanultál, de válasz olyat, ami értékes, seggeld végig azt a három évet, és utána el lehet menni önmegvalósítani. Mentőövvel a háttérben.

De csak mert én ilyen biztonsági játékos vagyok, lehet azért gondolkodom így.