csak semmit ne vegyünk komolyan

Hát elmentem jól berúgni. Aztán amikor azt vettem észre hogy nagyjából három órája beszélek a vállfafiú tökéletes hasonmásával*, akkor feladtam az estére.
Aztán hazafelé jól megbeszéltem magammal, hogy na akkor ha elmegyek egy teljesen más közegbe és ott is a hasonmását találom meg, akkor igazán most már írnom kéne neki, hogy namiafaszvan. 
Aztán másnaposan már arra jutottam, hogy mégis minek csinálnám ezt, lehet nem is válaszolna, biztos gyors, meg türelmetlen lennék így két hónap után, ha írnék neki.
Meg mégis mi a tökömet írnék neki, hogy helló, továbbra sem jöttem össze az exfiúval meg amúgy senkivel és még mindig úgy gondolom, mint szeptemberben?

kurvára el kéne engednem ezt az egészet, de nem úgy ahogy eddig, hogy akkor egy másik csávó majd eltereli a figyelmemet, meg egy másik kontinens talán segít, hanem hogy úgy tényleg. a marsra már csak nem tudok átrepülni.

bár valójában ezt már két éve is megállapítottam, hogy lehet ezzel együtt élni, csak nem szabad semmit sem komolyan venni, mert ha elkezdesz komolyan venni valamit, akkor úgyis robban a bomba

így aztán inkább írtam a vikingnek, hogy mikor találkozzunk (1. terelési technika)

*vállfafiú azért jobban néz ki