kicsit félek attól, hogy mit fogok csinálni az üres estéimen ha már nem kell szakdolgozatot írnom.
najó egy ideig tudom, takarítani, főzni, vendégeket fogadni.
de hogy aztán. hogyha vége lesz a sulinak.
jól találkozni minden barátommal. de aztán. vagy lehet hogy kiderül, hogy annyi van, hogy kitöltik majd minden estémet? és akkor nem is leszek majd egyedül.

két hete nem beszéltem az exfiúval. egy szót sem.
nem tudom mit érzek, vagyis de.
hál istennek túl vagyok már a zuhany alatt fagyit evős depressziómon
most az a fajta van, amikor a sparban leguggolok az alsó polcra valamiért, és az egyetlen dolog, amit csinálni akarok, az az elfekvés a padlón, kabátban mindenben és bámulni a plafont és soha többet nem szólalni meg. ha nincs spar a kanapé és a galéria is megteszi

bár most inkább csak éhes vagyok. meg szomjas. meg kicsit fázom is, mert még nem szigeteltem le a külső ablakokat és a lakás még nem melegedett fel a reggel bekapcsolt fűtéstől.