2015. február 9., hétfő

Azt hiszem sosem utáltam még napot ennyire, mint a mait. Ha lehet, akkor ki se keltem volna az ágyból.
Bár mostanában minden nappal ilyen vagyok. Ágyban maradnék, aludnék, enni sem akarok. Mondjuk nem is eszek nagyon. Beszélni sem akarok senkivel semmiről.
A hajam is ronda. Csak valami segítsen túl ezen a napon. Meg a következőn ugye. 

Nincsenek megjegyzések: