akkor se kevésbé abszurd az életem, ha ébren vagyok

tegnap este meg fél kettő környékén rám jött ismét a röhögőgörcs, hogy nem is emlékszem mikor etettem meg utoljára rendesen a szörnyet (bocs tele vagyok grace klinikás utalásokkal), valamikor a szeptember-októberi bölcs akcióm során és arra sem emlékszem és az is szar volt, vagy az utolsó etetés a fiúval, ami iszonyatosan rettenetes volt. meg nyilván azon is röhögtem, hogy most már azért etetnék, csak sose sikerül, ami nem feltétlenül baj, hogy részegen nem etetek.
vagy öt percig fulladoztam, annyira röhögtem magamon
majd mikor kicsit csillapodott, akkor meghallottam, hogy a felnőtt szomszédéknál etetés van. hangos etetés.
na ott újabb öt percig visítva röhögtem tovább.

majd szerintem két órát forgolódtam még elalvás előtt. aztán azt álmodtam, hogy terhes vagyok, de el fogom vetetni, de aztán véletlenül összefutok az apjával, akivel évek óta nem találkoztam (értitek...nem?.. nahát) és kiderült hogy az apja a nagyközépsikolásszerelmem, nyilván ki más, és rájöttünk hogy nagyon szeretjük egymást. aztán ma lecsekkoltam, ahol tudtam közösségi hálón és szerintem mi nagyon jó kis párt alkotnánk, mindenesetre minden követelménynek megfelel, amit közösségi oldalakról ki lehet deríteni és én felállítottam magamban. sőt még túl is teljesít.

és voltam színházban is és nem tetszett