hullámvasút

Meg az is eszembe jutott, hogy van ez a két fiúka a múltamban, a középiskolásnagyszerelmem, meg a sohanemvoltvállfafiú, akikbe minden racionális magyarázat nélkül, teljesen különös módon, érthetetlenül, de nagyon sokáig és nagyon nagyon bele voltam habarodva. És hogy ez mi volt, meg minek.
De valahol mindig arra jutok, hogy hát ez olyasmi lehet, mint mondjuk egy élmény, mint a vidámpark, hogy elmentél a hullámvasútra, amikor kicsi voltál, tök izgi volt, aztán pofánhánytad magad, utána sokáig nem esik jól beszélni róla, meg ciki is, meg azért rossz is. De aztán ahogy felnősz, egy vicces történetté válik, amit egy-egy sör után vihogva mesélsz el embereknek. És véletlenül sem szeretnéd, hogy meg nem történté váljon. És még ugyanarra a hullámvasútra is felülnél, ha a hullámvasút megkérdezné, hiszen ezúttal már hátha nem hánynád pofán magad. Hiszen felnőttél és nem tömted magad vattacukorral előtte, meg feltételezésekkel, hogy ez lesz a legjobb hullámvasút az életedben.

Hű de jó hasonlatot hoztam össze.