mehh

amúgy azon gondolkodtam mostanában, hogy milyen furcsa volt az utolsó félévem az egyetemen és hogy a picsába csináltam végig annyira szétesve.
mert hát szét voltam esve, annyira mint még sosem.
gyakorlatilag három négy hónapig hetente többször sírtam, aztán túladagoltam magam sorozatokkal, chipsel, ristorante pizzával, KFC-s grander menüvel, csokival* elmentem szigorlatozni ötösre, megírtam a diplomámat ötösre, berúgtam minden héten kétszer, dolgoztam, lediplomáztam ötösre, berúgtam.
és én ezt nem értem, simán meg kellett volna buknom a picsába.
de amúgy meg valahol kicsit nosztalgiásan gondolok vissza rá. amit megint nem értek. mert valójában borzasztó volt. az volt az esemény, ha egy berúgás alkalmával nem másztam rá senkire, vagy nem bőgtem hazafelé.

meg azon is gondolkodtam, hogy mennyi de mennyi sérülést szereztem én az előző kapcsimban. nem is vettem észre, de borzalmasan sokat. és még most is ezeket nyögöm és próbálom leépíteni. furcsa, mert én mindig valamennyire tudatos embernak tartottam magam és ha valamire nincs értelme hülyén reagálni, akkor minek reagálnék hülyén.
de még mindig úgy érzem, hogy mindent egyedül kell megoldanom, meló után nekem kell bevásárolnom, sőt bocsánatot kérek, ha nem tudok valamiért... hogy mélyen belém vésődött, hogy az asszonynak a konyhában a helye, vagy mi. ami amúgy soha nem volt az exfiú komoly véleménye, csak valahogy mindig ez volt a végeredmény**/kimondatlan push (ugye az inkubátor téma ugyanez, legyek csak csinos, okos, mutogatnivaló jó kis inkubátor***).
és ez nagyon nehéz, és amúgy valahol tökre érthető, hiszen négy évig ilyen életet éltem.
az a csoda, hogy visszajött az önértékelésem (bár a strandröpladázós****, hosszú combú, egyenes hajú pucsítós picsákat még mindig utálom)
szóval nem olyan jó, hogy érzem magamon, hogy sokszor még úgy reagálok dolgokra, ahogy az exkapcsiban megszoktam, és ahogy megszoktam, azok nem jók, azok ostoba reakciók.

* aztán elcsodálkozom, hogy mikor híztam fel 63 kilóra
** még szerencse hogy amúgy tényleg szenvedélyesen szeretek főzni
*** amúgy mindig attól féltem, ha gyereket fogok neki valamikor szülni, akkor ilyen csontos izék másznak majd ki belőlem és kilyukasztják a hasam, mindig ez a szörny jutott eszembe a Star Warsból, mert az exfiú is ilyen csontos volt

**** egyszer efotton végig kellett néznünk egy meccset, még csak nem is ismerősök voltak, a pálya végéről, miközben én is ott ültem rövidnadrágban és fürdőruhában. de hát én már nem voltam olyan feszes. na ezért utálom őket