Felmentem Bungie Jumpingolni.
Nem ugrottam ki.
Nem ment.
Öt percig rettegtem, aztán lejöttem sírni, mert nem sokszor történik velem valami olyan, amit akarok és tudom, hogy megcsinálható, és nem tudtam megcsinálni. Meg mert szar öt percig rettegni. És a karomat is megrántottam közben, annyiszor kapaszkodtam vissza.
Egyszer le fogok ugrani.
Ma meg elmentem nődokihoz. Egy lány a rendelőben megkérdezte, hogy sikerült-e már nekem. Mondom mi? Elképelésem sem volt, mire gondol, sikerült már sorszámot kérni? Vagy bejutni? hátde akkor miért ülnék ott. Aztán mondta, hogy a baba. Magamban, isten ments, dehogy, jézusom, remélem hangosan csak annyi lett, hogy jaaaj, dehogy, én nem akarok. Aztán mondta, hogy neki múlt héten lett pozitív és most jött rendesen ellenőrizni is. Akkor annyit sikerült kinyögni, hogy "ilyenkor gratulálni szoktak?", mondta, hogy igen, akkor mondtam neki, hogy gratulálok.
Azt hiszem érzéketlen vagyok kicsit a témát illetően.
Nem ugrottam ki.
Nem ment.
Öt percig rettegtem, aztán lejöttem sírni, mert nem sokszor történik velem valami olyan, amit akarok és tudom, hogy megcsinálható, és nem tudtam megcsinálni. Meg mert szar öt percig rettegni. És a karomat is megrántottam közben, annyiszor kapaszkodtam vissza.
Egyszer le fogok ugrani.
Ma meg elmentem nődokihoz. Egy lány a rendelőben megkérdezte, hogy sikerült-e már nekem. Mondom mi? Elképelésem sem volt, mire gondol, sikerült már sorszámot kérni? Vagy bejutni? hátde akkor miért ülnék ott. Aztán mondta, hogy a baba. Magamban, isten ments, dehogy, jézusom, remélem hangosan csak annyi lett, hogy jaaaj, dehogy, én nem akarok. Aztán mondta, hogy neki múlt héten lett pozitív és most jött rendesen ellenőrizni is. Akkor annyit sikerült kinyögni, hogy "ilyenkor gratulálni szoktak?", mondta, hogy igen, akkor mondtam neki, hogy gratulálok.
Azt hiszem érzéketlen vagyok kicsit a témát illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése