rinya

Különben már régóta próbálok írni valamit, de egyrészt semmi nem történik velem, másrészt az estek kilencven százalékában tök jól érzem magam, a maradék tíz százalékban meg frusztrált, ideges, aggódó, stresszelő, hisztis idióta vagyok.
De abban a tíz százalékban legszívesebben feladnék mindent, hagyjatok békén az elvárásaitokkal, (pl. barátok elvárnak egy viselkedést tőlem wtf), a kötelességekkel (gázkészülékek javítása, sütő javítás), emberi kapcsolatokat kell ápolni, de a vége az lesz, hogy mindig én szívok meg engedek, meg erőlködöm, hogy dee ez jó, ne hariii pedig semmit nem csináltam, csak létezek, meg élem a teljesen természtes életem, sose tudom éppen melyik ruhadarabom melyik lakásban van, erőtlen vagyok, semmi nem sikerül, nincs időm mosni, takarítani, normális lakásban élni, agyfaszt kapok attól, hogy két helyen élek, sose vagyok otthon, mert most éppen nincs olyan hogy otthon, a napjaim felében egy olyan lakásban lakok, amit nem szeretem, nem érzem otthonosnak és nincsenek ott a cuccaim, minden nap fel kell kelni dolgozni, nem halad előre az életem, egy csomó mindent kell csinálni, és hát a faszom kivan mindennel, hajat mosni sem tudok, mert sose lehet tudni mikor leszek mondjuk otthon, ahol van jó hajszárítóm, nem akarok bőröndből élni.
De ez csak néha jön elő, általában reggel és este.
Jah és tök beteg vagyok. Nem az a fajta, hogy na akkor nem tudok felkelni az ágyból, hanem úgy minden. Egyszerre kéne hat orvoshoz járnom, de egyikben sem bízok vagy milliókba kerülne, vagy milliókba kerül de nem tudom elérni, csak ha kifizetem a milliókat.

Valahogy az van, hogy tökre nem vagyok magamra büszke semmiért, minden alakalommal amikor hazamegyek a rendetlen lakásomba, akkor haragszom magamra és ideges vagyok, hogy még erre sem vagyok képes.

De igazából pontosan még azt sem tudom megmondani mi bajom van. Ne várjon el tőlem senki semmit.