Hogy miért hagyom el az országot?

Aki olvas egy ideje tudja, hogy mennyire zsigeri bajom van az egész állami mindennel itthon.
Őszintén gyűlölöm az egészet, ahogy van. Nem tudnak nekem olyan érvet mondani, érvrendszert felsorakoztatni, ami mentén elfogadhatónak tartom az elmúlt hat évet.
Én ugyan nem voltam politikailag tudatos előttük, szóval nem tudom, hogy a korábbi érában mi történt, nem is szeretem azokat az érveket hallani, de hogy az elmúltnyolcév.
Szóval én dühös vagyok, mérges, frusztrált ettől az egésztől ami az országban történik, és amiért úgy látom, hogy az emberek nagyrészének nem élhető Magyarország.

Ettől függetlenül nekem még az. Én számomra minőségi életet élek, és a körülöttem levők nagyrésze is. Megtehetem, hogy magánorvoshoz járjak, hogy ha unatkozom elmenjek vásárolni, hogy olyan alapanyagokat vegyek, amik drágák ugyan, de jó minőségűek. Vannak barátaim, akik előtt van jövő, van előttem jövő.

Így azt semmiképpen nem mondhatom, hogy azért megyek el, mert nem tudok megélni, nem tudok félrerakni, nem látok jövőt magamnak.
Azt már mondhatnám, hogy azért megyek el, mert nem tudok ilyen társadalomban élni, ilyen emberek irányítása alatt, nem akarom a gyerekemet ebbe az iskolarendszerre rábízni.
De ez nem lenne igaz.

Az egésznek semmi köze a napi politikához, mint ahogy annak sem lesz semmi köze, hogyha hazajövök egyszer. (Ha nem jövök haza, akkor annak lehet, hogy már lesz.

Én menni akarok. Látni, tanulni. Megtapasztalni más kultúrát, találkozni más emberekkel. Meleg helyen élni. Én felfedezni megyek, megélni megyek, új dolgokkal találkozni megyek.
És nem azért mert menekülök.

És talán ezért nekem most meglepően nehéz az egész. Jó életem van.