Lakást találtunk.

Na hát az történt, hogy tegnap sűrű napom volt. Gyakorlatilag első pillanattól kezdve rohangáltam.
Ugye hétvégén befostunk, hogy valószínűleg nincs olyan lakás olyan áron, amilyet szeretnénk.
Terasz, egy vagy két szoba, szép konyha, világos nincs olyan rohadt messze. Én igazság szerint hajlandó lettem volna kompromisszumra, mert hát minek terasz, ha amúgy 10 percre van a tengerpart, ahol lehet grillezni, napozni, amit akarsz, csak dolgozni nem, de arra meg ott a balcony. Vagy elég az egy szoba, vagy lehet kicsit messzebb. Főleg mivel gőzöm nincs, hogy a központ melyik részén fogok dolgozni én a legnagyobb valószínűséggel buszozni fogok. Szóval akkor már nem mindegy? L. nem teljesen így látta a dolgot, de aztán egy idő után belátta, hogy nem nyár elején fogunk találni tökéletes lakást.
Úgy voltunk vele, hogy akkor legyen kevésbé tökéletes, aztán később maximum majd váltunk.
Néztem egyet, ami egészen jó volt, áron belül, de éppen egy építkezést kezdtek meg mellette, ami eltántorított tőle. Mert ezek az építkezést reggel 7-kor kezdik. És oké, hogy munkaidőben, de nem tudom, ez nem volt túl biztató.
Aztán megnéztünk egy sötét, penészes lyukat. Arról nem is beszélnék.
Aztán meg egyszer csak jött egy lehetőség, hogy egy gecijó, emeleti lakást meg tudunk nézni, igaz kicsit drágábban, de van két fürdő, két szoba, egy geciisteni konyha, két erkély, jó helyen. Megnéztük. Odamentünk. Kivettük.
Na azóta folyamatosan kérdőjelezem magam. Biztos, hogy kellett ennyit fizetnünk egy lakásért. L-nek majdnem a fizetése felét elviszi. De még így is másfélszer annyi pénz marad, mint egy itteni gyengébb fizetés. Ha még én is találok melót, akkor aztán tényleg nagyon jól ki fogunk jönni a pénzünkből. De akkor is. Nem tudom még megszokni a gondolatot, hogy mennyi pénzünk van/lesz.
Tudjátok ilyen túl szép, hogy igaz legyen. Valamit biztos félrekalkuláltam a fejemben. Nem is lehet ennyi pénzből megélni, úgy ahogy akarunk. Jobb lett volna egy olcsóbb lakás.
Szóval folyamatosan ezen aggodalmaskodom.
Viszont itt a lakás:

Ez itt a kanepé, a háttérben az ablaknál egy kis erkély van. Egy szék kifér .

A nappali a másik oldalról. A kanapén szerintem elfér egy ember, ha aludni akarna. A csillogó vázák kicsit zavaróak, de majd eldugom őket egy szekrénybe és a helyükre színeket teszek.

Ez a hálószoba. Ennek nincs erkélye. Gáz mi? Cserébe látjátok ott azt a hatalmas szekrényt? Mondjuk azon csak később gondolkodtam el, hogy ööö najó, de azt hogyan nyitjuk ki? De igazából, kit érdekel, a másik szobában is van szekrény.

És akkor a konyha. Amúgy majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ez győzött meg minket. A konyhasziget. Meg a mérete. Meg oda lehet ülni. Most már tényleg csak barátok kellenek, akiknek tudunk főzni. 

Ez meg a fürdő. Káddal. Négy éve nem fürödtem kádban. 

Szóval. Na. Értitek.