abban a próbafülkében

Persze, amikor történik valami jó. Illetve ki tudja, hogy jó-e vagy még az sem lesz. Mindegy, amint kibújok a megszokott elefáncsonttornyomból, ahová mélyen, nagyon mélyen bezártam a szívemet, olyan mélyre, hogy már nem fájhatott semmi sem... Amikor kibújok onnan, akkor minden apróság képes bántani. Lehet, hogy akkor is kiborultam volna, ha soha nem bújok ki, de most így akkor is kicsit össuefüggőnek tartom a dologot. Tegnap ha három órán át nem sírtam, akkor egy percet sem. Kiborultam, hgyha nem lesz nyelvvizsgám, akkor jelen pillanatban nincsen értelme az életemnek...:D és az elmúlt hét és fél évemnek...meg a mai napnak, meg a holnapinak. Mert nincsen, mert nemvesznek fel egyetemre. Persze az apám dörgölte az orrom alá, hogy elbasztam a nyelvvizsgámat. Erről jutott eszembe. Szóval kicsit világvége hangulatom volt. Ültem a szobámban a sötétben, és vártam, hogy vége legyen a világnak. Hogy egy meteorit becsapódjon, és agyonüssön, vagy valami. Csak legyen vége a világnak. Aztán lementem internetezni....:) amúgy meg, marha rossz hangulatban jöttem haza, mert természetesen, most a féltékenység zöld szörnye tapadt rám, és nem hagyott nyogodni, amikor a másik zöld szemű szörnyet megpillantottam kicsit közelebb állni egy lányhoz, mint illendő lett volna. szerintem. és kiakadtam. Jah, pont azt álmodtam aznap, hogy összejött pont azzal a lánnyal... mindegy, ez rátett az amúgy is rettentő jó kedvemre... És akkor hazamentem, és kiakadtam. És csak bőgtem. Hiszen már vagy három, vagy négy hónapja nem sírtam, ha nem több. Még akkor sem, amikor nekem kellett kidobni valakit, még akkor sem amikor valaki engem ejtett, vert át. Nem sírtam. nem baj, kialudtam, csak a szemem sínylette meg. Fááj... most jobban mint amúgy, olyan mintha egy démon lennék. vagy ki tudja, lehet, hgy az lettem... Az az igazság, hogy sokat felejtettem, teljesen elfelejtettem, hogy milyen az amikor nem szeretnek viszont. és azt hiszem ez baj. Talán, jobb volna, ha emlékeznék arra a több év fájdalomra. Nem tudok visszaemlékezni. Nem megy. És most pedig, megint beléptem Abba a Bizonyos Próbafülkébe, és már csak borzasztó fizettség árán hátrálhatnék ki. Fájni fog. Fe már megint nem érdekel..:D és nem..mert zöld szem.. egyre jobban tetszik. Nem tudom megmondani, hogy hogyan, csak. szóval akár még boldog is lehetek majd egyszer.... a közönbösség nagyon jó adomány. Tudni kell kezelni, főleg, ha nincsen más lehetőség. Csak tudni, hogyan kell kivetíteni valakire. itt mellettem..:) sikerült, ez már sikerült..:D annyira jó, hogy már nem érdekel, ha ... már nem érdekel...:) órára kell mennem.. Fantasztikus óra egyik kedvenc tanárommal, remélem nem írunk dogát... mert nem tanultam semmit...