Vers

Sándor Gyula: Álom Vérvörös éjjel, tűzködös ég. Hallgat a vágy, már elhamvadt rég. Könnyű pihe szárnyakon libben a csend. Csak a szív muzsikál, egy dalt idebenn. Bús régi ének, nem hallja más. Por lepte múltból, fájó vallomás. Csendesen síró, lágy hegedű, Oly távoli mégis, mily keserű. Vérvörös éjjel, tűzködös ég. Rózsaszín fákon, bíbor tűz ég. Nem hallom már, túl messzire ment, Jégsírba dermed, bennem a csend. Olykor nagyon durván meg tud ütni egy vers. Ez a vers például, leginkább kifeküdtem tőle. Nem tudom. Nagyon jó. Igazából ültem a széken s néztem.. van néhány ilyen alkotás...köszönöm a költőnek