kis rossz kedv

hát, valami nagyon lehúzta a kedvemet pedig jól érztem magam. Valentin-nap ellenére is. De persze nem jött össze, muszáj volt felhívni a figylememet arra, hogy azért én mégis csak egyedül vagyok. vagyis nem ez a gond, hanem hogy határozottan az orrom alá dörgölte... Miért van az hogy egyszer csak valaki ilyen könnyen el tudja rontani a kedvemet? Mert csak, mert csak azzal hogy létezik? Furcsa az ilyen. Nem tudom. Miért érzik úgy az emeberek, hogy a kínos helyzeteket idétlen poénnal kell elütni, és a végén temészetesen megsértenek vele. Hát ez nem valami szép és esztétikus dolog. Sőt leginkább gonosz. Az ember leginkább mindig csak gonosz. Van egy szép és hosszú elmélkedésem az emberi önzőségről.... mert hát mi mások vagyunk ha nem önzőek....:( Most nincsen jó kedvem.. elsősorban azért mert megbántottak.. és azt hiszem nem érdemeltem meg, nagyon nem. Mert miért is kellett egyszerűen megszólalnia...???? :( nem tudom. Csak egy kis régi sebet szakított fel bennem, igazán nem nagyot, éppen csak akkorát, hogy fájjon az hogy létezik. Nem nagyon tényleg. csak éppenhogy annyira szúrt hogy az a kis egyszerű seb, igazán tényleg nem nagy, de ezt már mondtam, felszakadjon, és megint fájjon..:( csak egy kicsit, holnapra már el is fog múlni, de most fáj. Pedig már nem szeretek. Miért van az, hogy hónapok elteletével, hiába küzdünk minden erőnkkel a dolog ellen...nem megy... hiába vívok véres harcokat... vesztésre állok magam ellen. A jég szív felolvadni készül, és ez nem tetszik nekem...:( itt ül nem messze tőlem, rá gondolok, és közben verem a fejemet a falba, hogy állj le...!!!!! és most leállok belevetem magam az informatika rejtelmeibe... és neki állok az adatbázis kezelőnek....