Mutáció bennem

Sajgok...ez a legjobb szó az állapotom leírására. Mindenhol, mindenhogyan. A fejem tegnap este óta megállás nékül sajog. Mintha direkt nem akarna leállni, és egyfolytában ordít, hogy fáj fáj fáj.. Soha nem fájt még így a fejem. Szerintem valamiféle mutáció van kialakulóban az agyamban, és ha vége lesz, tudni fogok levitálni... vagy valami... persze a hátam is iszonyatosan SAJOG... magas ugrottunk, és nem nagyon jött össze mert nem tudok helyesen ugarni, levertem a rudat, és párhuzamosan gerincel a rúdra ugrottam...illetve estem, bár a zuhanni kifejezés helyesebb..és most épp a meghalás szélén állok. Olyan mintha egy kéz nőne ki a hátamból. Bár arra is gondoltam, hogy a gerincemből letörött egy darab, és most az felkúszott az agyamba.. :) ennyit a mostani egésszégügyi állapotomról. Amúgy meg, most egészen jól vagyok. Azt hiszem, vagyis persze nagyon sok dolog van, ami bánt ami idegesít, ami zavar. de alapvetően van valami, illetve valaki, aki miatt az egész valahogy jelentéktennek vagy, még inkáb egészen elhanyagolhatónak tűnik, mintha a nagyvárosban a zajokat kiszűrve csakis az ő hangjára figyelhetnék...:) és ez kicsit megzavar, vagy nem is tudom egészen összekuszál. Nem tudom, hova kapjak. Mintha még eletemben nem tetszett volna nekem senki, mintha még életemben nem szerettem volna senkit(bár ez a helyzet most még ott nem tart) Pedig ez igazán nagy lódítás lenne, tekintetbe véve a múltamat. Hogy Én ne lettem volna szerelmes?? az egy egészen vicces és morbid kijelentés lenne. De most, ez az egész olyan mintha nem tudnám, hogyan is van az ilyen. Vagyis mintha nem is tudom, az egész olyan ismeretlen... kicsit talán idegesít is, hogy most elkezdett felolvadni a kis szívem. Bár is jobb, mert erősebb megrázkódtatástól, nem fog összetörni, mert már nem jég... de ez most egyenlőre zavar. Zöld szem... a gyengém, az egyetlen gyengém... kedves, és jó lelkű..:) és nagyon tetszik. Hozzá köthető, hogy egészen jól sikeredett a Valentin napom...Csak úgy mert nem azzal voltam elfoglalva, hogy hmm, hát megint egyedül vagyok..stb... elmentünk barátaimmal moziba, elhívtuk, ő meg eljött, és örült neki, hogy elhívtuk.. :) most úgy érzem magam mint egy hülye csitri. mint egy 12 éves csitri... aki nem tud mit kezdeni azzzal, hogy vonzódik valakihez.... olyan régen eltemettem már magamban ezeket az érzéseket, hogy már alig emlékszem rájuk, és most hogy minden cslódás rég volt, elfeljetettem, milyen fájni, és fájdalmat okozni, ezért megint merek lépni...tovább lépni...talán egyszer csak megint lesz rá esély hogy boldog legyek. igaz hogy most éppen ejtették. de majd megjövök én, és kikaparom...:) vagy nem... mindegy. a fejem persze hasogat, megint. majd ha lesz telekinetikus képességem, majd az ágyból jelntkezem megint, mert elég lesz távolról is nyomogatni az erőmmel a binnetyűzetet..