Csönd

Nem fogok sokat írni. Várok. Csönd van. Azt hiszem, ez nem a vihar előtti csönd. Egész héten itthon feküdtem betegen. Köhögés meg miegymás. Ma már alig tudtam aludni. Várok valamire. Az nagy égi megváltásra. Nem hiszem hogy eljön. Majd egyszer, ha kedve tartja. Addig meg csak kibírom valahogyan. Arra ébredtem, hogy Anikó fel-le trappol a házban hét órakor. Jah persze neki suli van. Olyan mintha most kicsit kiléphettem volna az egész rohanásból. Csak a saját rohanásom maradt. A mindent elborító késztetés, hogy tanulj. tanulj. tanulj. Ez nálam betegség. :) amúgy amíg itthon voltam alkottam. Jó volt. Semmi értelme nem volt. Vagyis de. Anett egyik éjszaka sírva hívott fel, hogy hogy lehet egy könyvnek ilyen vége. Meghalt a főszereplő. Amikor én ismegkaptam a könyvet, elolvastam és elhatároztam, hogy átírom a végét. Önjelölt íróként. Most azt fejeztem be. Már készen van, csak nyomtatni nem tudom még. Nem A/4es az lap. Nem is A/5 az túl egyszerű volna. Mérnöki pontosságal végrahjtott számolásokkal is csak azt siekrült elérnem, hogy a lap marhára de nem oda van nyomtatva ahova lennie kéne. Asimov. Asimov. Minden élő sfi-fi rajongó mestere. Ő A... ő Asimov. Csak egy megilletődött főhajtással tudok tiszlegni nagyszerű elméje előtt. Többre tőlem nem telik. Ő Asimov...