Egy gondolat

Azt hiszem abbahagyom a hosszú bejegyzéseket. Túl sokat gondolkodom és inkább élni szeretnék. Talán abba is fogom hagyni. Sokan az ismerőseim közül olvassák, ami talán jó, talán nem. Talán... Nehéz úgy írni bármit is, hogy tudom azt meg fogják tudni, és bármikor kérdőre vonhatnak. Találtam egy verset. Nem tudom ki fordította le, de szép munkát végzett. Megtaláltam angolul is, magyarul, csak annyit találtam a versről, hog blogokban szerepel..:) hol máshol? de semmi többet. Angol írónő írta, több könyve is van, de magyarosrszágon egy se jelent meg, eddig legalábbis nem találtam..:( ezért meg fogok tanulni angolul, és el fogom olvasni. Már most el kezdtem olvasgatni, meg fordítgatni a verseit. Íme a már más valaki álltal lefordított. Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban. ez az a vers, gondolatfolyam, ami mindent magában foglal. mindent úgy ahogy semmi más. Nem mondom hogy művészien kiforrott igazi vers volna. De ma már mit nevehetünk igazi versnek? ma már mi számít költészetnek? mindegy. ez... ez. Erre nincsen szó, csak amit fentebb olvashattunk... ez vagyok most.