elegem van

Igazság szerint piszkosul elegem van. És ez a piszkosul nem fejezi ki eléggé, hogy mennyire. Képzelj el minden csúny szót amit ismersz, tett egybe, emeld a köbére és akkor megkapod, hogy mennyire.

Mindenki mindenkit szapul, keverik a sz*rt, félreért mindenki mindenki, a fele se igaz amit hallunk, hónapok óta rosszul értünk mindent, ennek eredménye, hogy mi vagyunk a hülyék a pofátlanok. Ami részben igaz. Részben. De nem csak mi vagyunk a hibásak. És most már akármit teszünk le az asztalra, az nem lesz jó, nem lesz elég, színpadra vihetetlen, és segítséget már nem kapunk hozzá, mindezt azemberi hülyeség miatt. Ami részünkről, és a másik fél részéről.

Most olyan helyzetben vagyok, hogy órákon keresztül tudnám szidni az egész társaságot az szervezőkön keresztül magamon át mindenkit, úgy hogy nem ismételek egy csúnya szót sem. Na jó nem lenne olyan sok óra. Mindenki megsértődött mindenkire. Ez a legrosszabb az egészre. A felek nem tudnak együtt dolgzni, nekünk az alkotó kedvünket lerombolják azzal, hogy mi rontottuk el. Így pedig nem lehet dolgozni. Ami, amúgy sem menne, mert a kedvenc osztálytársaim nem bírják bent tartani a seggüket háromnegyed órára órák után a suliban, hogy elpróbáljuk a ... szalagavatótervünket, hogy minden flottul menjen. És ne mondják nekünk azt, hogy ez igénytelen.

Iszonyatosan elegem van. Ki akarok ebből szállni, abba akarom hagyni, mert csak a szidást kapom, hogy miért nem tudom, mit kéne tennie ennek meg annak aszereplőnek, hogy miért nem tudjuk összehozni, miért nem tudjuk rendesen eljátszani, amit már begyakoroltunk. És kedves D. pedig úgy bánik velünk, úgy beszél, mintha a szolgái lennénk, és szidf és lenéz minket mert nem tudjuk megcsinálni. Mert...

ebből elegem van. Kész.